Esküszünk, esküszünk

„Csak azt az egyet nem értem, hogy miért pont május 31-től kötelező az eskü. Ha az egész tanévben meg kell alkudnunk az esketlen-elkötelezetlen tanárokkal, talán azt a meghosszabbított júniusi két hetet is kihúznánk valahogy. De ha nem, hát nem.

Az eskü szövegét egyelőre homály fedi. Még dolgoznak rajta. Van egy fogadásom, hogy az »Alaptörvény«, a »nemzet«, a »kereszténység« szavak szerepelnek majd benne. Komolyan vett jelentés nélkül, ahogy szokták. Ezért velejéig romlott és cinikus az egyik pedagógusnak az a bejegyzése, hogy szerinte a lényeg az: »Esküdj meg, hogy éhbérért tanítasz.«

Személy szerint szeretném, ha az esküt kötelező vérszerződés is kísérné, de belátom, mások vérével nem illik a csalánt verni. Csak azért gondolom, mert egyébként az össznépi tapasztalat nem taksálja túl nagyra az eskük értékét. Itt van pl. a képviselői eskü, amelynél mindenki, a később vak szavazógéppé váló kormánypártiak is lelkesen fújják: »tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom«. Szerintem közben alkalmazzák a gyerekkorunkban tanult trükköt: az ember a háta mögött keresztbe teszi a két kisujját, és mindjárt nem érvényes az egész.

Az eskük elértéktelenedését mutatja az is, hogy korábban az ellenzék hosszú vitákat folytatott arról, szabad-e az általuk megváltoztatni óhajtott Alaptörvényre fölesküdni. Volt egy-két vértelen próbálkozás a szöveg kiegészítésére, alternatív eskü tételére, de ma már a viták is elhaltak. Elmondják, és kész, attól még senkinek nem lett gyereke. Nem lesz a pedagógusoknak sem, csak éppen nem is segít semmin. Ezért érzik újabb bosszantó provokációnak.”

***

Nyitókép: MTI/Vajda János