Boldog születésnapot!

„Most egy picit álljunk meg, emeljük fel a szívünket, és bátran merengjünk vissza akár ezer év távolába. Ünnep van. A magyar haza felemelkedésének és a magyar nemzet megmaradásának ünnepe.

Szimbolikusan államalapító Szent István királyunk nevenapján gyűlünk össze – megfogyva bár, de törve nem – szeretteinkkel, barátainkkal, hogy örüljünk egymásnak, együnk-igyunk, és büszkeség töltsön el bennünket: egy vérből valók vagyunk

.A minap felmentem Dobogókőre a kilátóhoz. Néztem a hegyek között kanyarodó Duna napfényben csillogó víztükrét, a fák zöldjét, a vattaszerű felhőfoszlányokat a kéklő égen, és arra gondoltam: szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország. És milyen jó, hogy én itt születtem, nem ezer kilométerrel odább. És beszélem ezt a sokak számára felfoghatatlan, megtanulhatatlan nyelvet, az édes anyanyelvemet. Öröm és nyugalom áradt szét bennem. Pedig akkor is tudtam, most is tisztában vagyok vele, minden szavam lázadás. Lázadás azok ellen, akiknek az a hazafiság, hogy szándékosan ártanak honfitársaiknak. Akik rendszeresen megtagadják azokat a nemzettestvéreinket, akiknek szülőföldje az elszakított területekre esik. Lázadás az ellen az ostoba és pusztító gondolat ellen, hogy a nemzeti identitás megvallása csak más nemzetek ellenében lehetséges, és ezzel potenciális tömeggyilkossá tesz. Lázadás Magyarország ellenségei ellen.

De az öröm és nyugalom a lényeg, ami abból fakad, hogy együtt erősek vagyunk, és nem bírnak velünk.

Haza, nemzet, szülőföld, anyanyelv és Szent István legfontosabb öröksége, a keresztény hit. Micsoda erő sugárzik ezekből a fogalmakból! Milyen fantasztikus lehetőségek rejlenek ebben az erőben. Háborúk, járványok, kataklizmák idején lehetőség a megmaradásra, a túlélésre és a felkészülésre egy szebb, jobb jövő eljövetelére. És ha ez beköszönt, akkor pedig lehetőség a haza felemelésére, a nemzet naggyá tételére. Mert jelszavaink továbbra is: haza és haladás! Nem csak haladás, esztelen változtatási kényszer, eltörlés, átírás és átnevezés.”

Nyitókép: Shutterstock