A rohadó magyar egészségügy

„A valóságtagadással az ember egy jótékonyan ható búrát képes maga köré emelni, de ezt a búrát külső tényezők is tudják erősíteni. Amely külső tényezők nem csak tagadják a valóságot, hanem alternatív valóságokat is állítanak fel. Amelyek tökéletesen működnek, egészen addig, amíg az ember nem szembesül az igazi valósággal.

Szüleimnél erről az alternatív valóságról történetesen a Magyar Hang-előfizetés gondoskodik. Ez a propagandakiadvány elképesztő, tán még a HVG-t is felülmúló mutatványokra képes. Gyakorlatilag nincs olyan cikkük, bármilyen témáról is legyen szó, ami ne lenne kifuttatva egy öblös orbánozásra. És ezekbe az izzadságszagú hergelésekbe néha magam is bepillanthatok. Ugyanis miután kiolvasták, a lapszámok a Somló-hegyen kötnek ki, ahol a tavaszi és őszi hidegebb éjszakákon nagyszerűen be lehet gyújtani velük a kályhában a tűzifát. Néha én gyújtok be, ilyenkor bele-beleolvasok egy-egy cikkbe, és megállapítom, hogy a köztes funkciót (elolvasás) kiiktatva, egyből gyújtósként használva, még akár hasznosnak is nevezhetnénk ezt a »sajtóterméket«.

De ez az írás nem is a Magyar Hangról akar szólni, ez pont olyan volt, mint náluk minden cikkben az orbánozás; egyfajta vörös farok. A Somló-hegy azonban nem véletlenül került szóba. Itt történt ugyanis múlt hét elején, hogy édesapám az éj sötétjében igyekezett egy raktárépületnek használt kis pincéhez, hogy bezárja azt, és sajnos véletlenül belelépett az épület előtti árokba. Amely árkot én ástam néhány nappal korábban. Hahaha, igenigen, óriási poén-lehetőségeket rejt magában ez az incidens, de nem, nem azért ástam neki vermet, hogy beleessen. Hanem épp ő kért meg, hogy építsek egy rövid kis utat járólapokból (pontosabban lapos bazaltkövekből) az ajtó és az esővíztartály között, ahol eddig csak göröngyös, füves terület volt. Múlt hétvégén a gödröt kiástam, a köveket is odahordtam, de befejezni már nem volt időm, így következő hétvégére hagytam. Csak hát időközben bekövetkezett ez a kis baleset…”

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás