Eltűnt műkincseink nyomában – az elveszett magyar kubizmus
2021. május 21. 10:00
Nagyszabású kiállítás nyílik a párizsi Magyar Kulturális Intézetben a magyar kubizmus képviselőinek elfeledett alkotásaiból. A 20. század elején Párizsban alkotó művészek munkáinak egy részét most láthatja először a nagyközönség. A szervezők célja a kubista festők és szobrászok újrafelfedezése mellett az eltűnt műkincsek felkutatása.
2021. május 21. 10:00
p
8
9
77
Mentés
A franciaországi nyitás egyik első eseményeként a párizsi Magyar Kulturális Intézet nagyszabású, személyesen is látogatható kiállítást rendez WANTED – Az elveszett magyar kubizmus címmel. A 2021. május 21-én nyíló tárlat különlegessége, hogy eredeti művek bemutatása mellett eltűnt műkincsek felkutatását is célozza.
A 20. század elején Párizs a világ minden tájáról vonzotta az avantgárd művészeket. Ott élt és alkotott a magyar kubista festők közül Miklós Gusztáv, Réth Alfréd, Szobotka Imre, Bossányi Ervin, Késmárky Árpád, Dénes Valéria, Farkas István és Galimberti Sándor, valamint a szobrász Csáky József és Bánszky Sándor.
Miklós Gusztáv: Álló női akt,1913 / Isabelle et Hervé Poulain tulajdona
A magyar kubizmus
A magyar kubizmus nem egyszerű másolása volt a franciának – saját, jól felismerhető stílusjegyei voltak; elsősorban a színesség. Az első kubista szobrászok között több magyart is találunk, Csáky Józsefet pedig a kubista szobrászat egyik megteremtőjeként tartják számon világszerte. A párizsi Magyar Kulturális Intézetben látható kiállítás bemutatja a magyar művészetnek ezt az elfeledett, máig rejtett fejezetét, egyben ismét rávilágít a magyar kultúra nemzetközi beágyazottságára és a magyar alkotók jelentőségére. Olyan eredeti műveket ismerhet meg a látogató, amelyeket ebben a formában, együtt most láthat először a nagyközönség. Így első alkalommal tekinthetik meg Csáky József frissen megtalált kubista szobrát, vagy Miklós Gusztáv egyetlen, még ma is hozzáférhető kubista aktját.
Csáky József: Férfi portré, 1913
Az eredeti művek bemutatása mellett a tárlat felhívja a figyelmet számos elfeledett magyar kubista alkotásra, azzal a céllal, hogy közülük minél több előkerüljön. Az elveszett vagy azonosítatlan alkotásokról készült reprodukciók, korabeli felvételek, 3D-s installációk segítségével
arra szeretnék biztatni mind a szakmát, mind a francia nagyközönséget, hogy vegyenek részt a művek felkutatásában, újbóli felfedezésében.
Az augusztus 14-ig tartó tárlaton összesen 44 eredeti szobor, festmény és rajz, valamint elveszett és még keresett alkotásokról 50 fekete-fehér reprodukció látható 11 magyar avantgárd művésztől. A kiállítás kurátora Barki Gergely művészettörténész, aki közel egy évtizede keresi az elveszett magyar alkotásokat, és legújabb kutatásai fókuszában a kubista művek állnak.
Farkas István: Kubista akt, ~ 1912-1914 / MTA, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet tulajdona
Párizs-Brüsszel-Berlin-Budapest
A magyar avantgárdról az utolsó nagy kiállítás 2013-ban valósult meg Párizsban, a Musée d’Orsay-ban Allegro Barbaro címmel. A mostani tárlat a párizsi bemutatót követően a tervek szerint Brüsszelben és Berlinben is megtekinthető lesz – mindenhol kicsit a helyi viszonyokra szabva –, hogy aztán végül Budapesten csatlakozzon a 2023-ra a Nemzeti Galériába tervezett nagyszabású magyar kubizmus-kiállítás anyagához, remélhetőleg minél több elveszett, majd a kiállítások nyomán megtalált alkotással.
Csáky József: Női figura, 1920 / Bási Annamária és Kajdi Csaba tulajdona, Fotó: Darabos György, HUNGART
A nagyszabású vállalkozás a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Szépművészeti Múzeum együttműködésében valósult meg.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Az ukránok a fronttól több mint ezer kilométerre csaptak le.
p
4
2
35
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 77 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szarcsi1
2021. május 21. 23:31
Nagyszerű. Balassi Intézetek külhonban általában konganak az ürességtől, unalmasak a programok és csak magyarok látogatják. Ez az első olyan program ami külföldieket is vonzana.
Mi a szép ezekben a "művekben"? Mi az élmény a megnézésükben? Mi az amit bárki nem lenne képes így megcsinálni?
A modern (Sic!) művészetre az a jellemző, hogy csak vájtfülű (szemű?) ajánlással ismeri el a művészvilág és sznob közönsége! Ha a műkritikusok, a gyűjtők nem adják áldásukat a műre, akkor az mehet a kukába, ha meg igen, akkor a kiállításokra, aukciókra és súlyos pénzeket fizetnek érte!
Ergo, nem a valós esztétikai értéke, mondanivalója számít, hanem azt hogy mit írnak, mondanak róla a váteszek!