Meglepetéscsapat lesz a Soproni Egyetem – ígéri prof. dr. Fábián Attila

A Soproni Egyetemért Alapítvány kuratóriuma augusztus 1-től prof. dr. Fábián Attila egye­te­mi tanárt bízta meg a Soproni Egyetem irányításával. Dolgozószobájában kérdeztük a nagy hagyományokra visszatekintő egyetem új vezetőjét. 

Pluzsik Tamás interjúja.

***

Nem Sopronban született, hogyan került a városba?

Tiszaföldváron születtem, de csak a születésemet követő néhány nap köt ehhez a városhoz. Szü­leim Szolnokon éltek, édesapám újságíró, édesanyám pedig testnevelő tanár volt, én is eb­ben a Tisza-parti városban nőttem föl. Ének-zenei tagozatos általános iskolába jártam, ami a mai napig meghatározza az érzelemvilágomat, kötődésemet a zenéhez és a színházhoz. Az or­szág akkor öt legjobb gimnáziuma közé tartozó Varga Katalin Gimnázium matematika-fizi­ka tagozatos osztályában érettségiztem 1984-ben. Nagyszüleim egy kis alföldi faluban, Jász­karajenőn laktak, ahol sokat voltam náluk gyerekként. Nagyapám megbecsült pedagógus volt, szigorú, de meleg lelkű ember, nekem is nagyon sok tanítást adott. Tőle örököltem a ma­te­matika és a természet tiszteletét, szeretetét. A szüleim tisztessége, műveltsége, kí­ván­csisága és nyitottsága a világra voltak a legmeghatározóbbak az eddigi életem során. Ti­zennyolc éves koromig a tanulás mellett a sport határozta meg a mindennapjaimat. A Szol­noki MÁV ifjúsági válogatott kerettag kardvívója voltam, Köves Mihály mesteredző kezei a­latt, ahol a küzdeni tudás iskoláját is kijártam. Érettségi után az Erdészeti és Faipari Egyetemre jelentkeztem, ahol 1990-ben kaptam kézhez erdő­mérnöki diplomámat. Három csodálatos gyermekem van: Dániel, aki kiváló tervező grafikus művész, Anna lányom, aki végzős jogászhallgató Győrben, nagyszerű szervező, kitartó és te­het­séges hölgy lett; Ba­lázs aki negyedéves jogász hallgató szintén Győrben, nyílt, segítő­kész és szorgalmas férfivá vált. Mindhármukra nagyon büszke vagyok.

Melyek voltak szakmai életútjának fontosabb állomásai?

Szinte napra pontosan harminc éve dolgozom az egyetemen. A végzést követően az Erdé­szeti Üzemtani Tanszéken, Somkuti Elemér professzor úr mellett kezdődött egyetemi pá­lya­futásom, majd a tanszéki munka mellett elvégeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi Egye­temen az Ipargazdasági Szakot, így hamarosan átkerültem az akkor induló Közgazdasági és Vezetés­fejlesztési Intézetbe, mely Gidai Erzsébet professzorasszony Sopronba érkezését kö­ve­tő­en átalakult az egyetem Közgazdaságtudományi Karává. Nem felejthető, történelmi pillanat 1995, amikor mindössze hét hallgató mellett hárman voltunk csupán oktatók. Winkler And­rás és Németh Károly professzor urak előrelátását dicsérte a közgazdász képzés soproni elin­dí­tása. 2000-ben lettem a vezetője a Nemzetközi és Összehasonlító Gazdaságtani Tanszék­nek, később a Nemzetközi és Regionális Gazdaságtani Intézet igazgatója. 2017-ben vehettem át egyetemi tanári kinevezésemet. Professzorként Kosztka Miklós egykori tanárom hitvallá­sát követem. Négy cikluson át voltam dékánhelyettes, majd abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy öt éven át, 2018-ig a kar dékánja lehettem. Kezde­mé­nyezésemre a kar felvette Lámfalussy Sándor világhírű, ráadásul soproni származású magyar közgazdászpro­fesszor nevét. Egye­te­mi oktatói munkám mellett rövid ideig az Emberi Erőforrások Minisz­tériumában az egész­ség­ügyi gazdálkodásért és intézményfelügyeletért felelős he­­lyet­­tes ál­lam­titkárként dolgoz­tam. Nagyon sokat tanultam, és egyúttal sok tanulsággal is szolgált szá­mom­ra ez az időszak.

Fábián Attila

Az alapítványi működésből fakadóan milyen változások várhatóak az egyetem életé­ben?

Nagy lehetőség és igazi kihívás előtt áll az egyetem, hisz egyrészt a kuratórium élén olyan szakemberek állnak, akik úgy a szakma, mint a gazdálkodás területén elismert szakem­be­rek, másrészt pedig olyan fejlesztési forrásokban reménykedhetünk, amivel teljességgel meg­­változhat az egyetem arculata. Ez nem azt jelenti, hogy a legfontosabb oktatási terü­le­te­ink­ben változás történne, hanem azt, hogy a némiképp lelassult időt a 21. század kö­rül­ményeihez és elvárásaihoz igazodva szeretnénk felgyorsítani, úgy az oktatásban, kuta­tás­ban, mint az infrastrukturális feltételek javításában. Az eddigiekhez hasonlóan tovább­ra is lesznek államilag finanszírozott képzéseink. Az oktatók és a dolgozók számára szeret­nénk olyan teljesítményorientált ösztönző rendszert kialakítani, melynek segítsé­gével új termékek, tudományos eredmények születnek majd és egyetemünk versenyké­pessé vá­lik. A Soproni Egyetem már most is kincseket rejt, de szeretnénk elérni, hogy a város és polgárai büszkék lehessenek ránk.

Milyen jövőjép fogja vezérelni a Soproni Egyetem rektoraként?

Sportbéli hasonlattal élve, hogy egyetemünk, a Soproni Egyetem, a magyar felsőoktatás „meglepetés csa­pata” legyen, hogy rövid időn belül felkerüljünk arra a világtérképre, amin a fenn­tart­­ható fejlődés szempontjait maximálisan szem előtt tartó egyetemek szerepelnek. Ez az úgynevezett GreenMetric World University Rankings, melyben olyan szempontok szerepelnek, mint környezetbarát hulladékhasznosítás és -minimalizálás, a kör­nye­zet­barát közlekedés, a megújuló energiák használata, a zöld felületek nagysága, az e­gye­­te­mi polgárok környezettudatos életmódja és még sorolhatnám. A botanikus kertün­ket szeretnénk olyan nyitott arborétummá varázsolni, amely igazi fellélegzést nyújt majd minden hozzánk betérőnek. Úgy remélem, hogy hamarosan minden feltétel adott lesz terveink megvalósításához: rajtunk a sor, hogy mindezt megvalósítsuk és fejleszté­seinket a termé­sze­­t és a közösség fenntarthatóságnak rendeljük alá. Ebben számítok a hallgatóságunkra, és valamennyi kollégám támogatására. Évszázados értékeinket, hagyo­má­nyainkat megő­riz­ve folytatjuk utunkat.