„Az utóbbi két évben sosem történt annyi családon belüli erőszak, mint idén márciusban, és ezek »csak« azok, amelyek a hatóságok látóterébe kerültek – írja a Mérce. És valóban: eddig is késlekedett, az Isztambuli Egyezmény ratifikálását is szabotálta az állam. Most, a kijárási korlátozások idején pedig szinte teljesen kivonult erről a területről. Rázárta az ajtót a családokra, így azokra is, ahol közbelépés, a bántalmazó kiemelése, a bántalmazottak megvédése lenne szükséges.
Gondoljatok bele: míg megugrik a családon belüli erőszak száma, a házelnök és a propaganda nőgyűlölő nyilatkozatokkal, célkeresztet rajzoló fenyegető posztokkal jelentkezik.
A közvetlen járványveszély elmúltával évtizedes rutinokat kell majd átalakítanunk. Új módon fogunk közlekedni, tanulni vagy épp termelni. De az igazán sürgető azokat megvédeni, akiket már a járvány előtt is elhanyagolt a hatalom, és mára kilátástalan, sokszor életveszélyes helyzetben vannak. A szociálpolitika, az egészségügy reformja mellett elkerülhetetlen az azonnali szembenézés azzal, hogy milyen áldozatai vannak az évtizede növekvő erőszaknak.”