Egy másik kérdésre válaszolva bevallotta, hogy pragmatikus politikus, szerinte a „pragmatizmusban nincs rossz dolog”, szerinte sokkal veszélyesebbek azok a politikusok, akik meg vannak győződve, „hogy az ő igazuk a jó csak, semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak, és mennek előre, és a világ nem érdekli őket.”
Saját pártjával kapcsolatban kijelentette: ha nem lenne az LMP, akkor hiányozna, mert sok jó dolgot tett, bekerülésük az Országgyűlésbe a magyar pártstruktúra legnagyobb változása volt 30 éve alatt, és „nagy politikai teljesítmény” volt a részéről, hogy többször át tudta lépni a bejutási küszöböt. Kiemelte: fontos politikusokat adott a párt a magyar politikai életnek, bár – tette hozzá – „nagyon nem kötöttük meg ezeket az embereket, de keltetőnek jó volt”.
Szerinte a 2018-as választások után a pártot egyesek felrobbantották a nyilvánosság előtt, ez pedig olyan helyzetet eredményezett, mintha „a Magyar Demokrata Fórum végnapjai szorozva a Független Kisgazdapárt végnapjaival LSD-n” lett volna. Nevén nevezett két volt párttársát: Moldován Lászlót és Sallai Róbert Benedeket. Szerinte innen van visszaút, ezért is tartja fontosnak a Párbeszéddel folytatott „párbeszédet”. Hozzátette: minden kormányzati próbálkozás ellenére csak zöld pártok tudnak igazi zöld politikát folytatni.
Nem Orbánnak
A végén (45:19-től) Vona feltette a címben szereplő kérdést, azaz ha Orbán Viktor a mostani fiatalítás közepette úgy döntene, hogy miniszteri posztra kéri fel Ungár Pétert, és a magyar oktatás rendberakását kérné, akkor arra az LMP politikusa mit válaszolna. „Nem fogadnám el Orbán Viktortól” – válaszolta, majd Vona miértezésére úgy fogalmazott: főleg azért, mert ért egyet kormány politikájával, „én hogy ha a Fideszben akartam volna politizálni, akkor már a Fideszben politizálnék”. Örül egyébként, hogy a nehezebb utat választotta, mert így legalább tudja, hogy mit ért el saját erőből, és mi az, ami a születése határozott meg.