Küzdelmes évre készülünk

„Kiütéses győzelem májusban az EP-választáson, pontozásos siker érzékeny veszteségekkel októberben az önkormányzatokban, diplomáciai nagyüzem, fontos pozíciófoglalás Brüsszelben – ez 2019 gyors mérlege. Sokak szerint ennél csak nyugodtabb év jöhet. Tévednek?

Nem hiszem, hogy szélcsendes időszakot hoz 2020. A politikában semmiképp. Az európai identitásválsággal kapcsolatos viták mindaddig nem csillapodnak, amíg kiváltó okai fennállnak. Ráadásul egyre több jel utal arra, hogy az európai gazdaság motorja nem tudja hozni az elvárt fordulatszámot. Ezek a jelenségek már önmagukban is sűrű, feszültségekkel teli időszakot jeleznek előre. Ha ehhez hozzáveszem, hogy az ellenzéki oldalon állandósult a provokációs politika, akkor semmi okunk arra, hogy fotelmeleget és eseménytelenséget várjunk a most kezdődő évtől. Küzdelmes évet hagyunk hátra és küzdelmes új évre készülünk.

A múlt év küzdelmeiből a kormány is levonhatott következtetéseket. Ön milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

A múlt év legfontosabb tanulsága, hogy nem lehet magától értetődőnek tekinteni a jobboldali választási győzelmeket. Közösségként és egyénként is mindig újra meg kell értük küzdenünk, megfontolva a tanulságokat és folyamatosan igazodva a változó politikai színtérhez. Ha a saját területemet nézem, a kommunikációs eszközök is intenzív változáson mennek keresztül, ezzel mindenképp lesz dolgunk. Ezzel együtt is optimista vagyok, mert a Fidesz mindig is képes volt erőt meríteni az egyes választások tanulságaiból, legyenek azok akár kiütéses vagy pontozásos győzelmek, esetleg csalódást keltő eredmények. Ez most is így lesz.

A kormány kommunikációjáért felelős parlamenti államtitkárként a politikai adok-kapokból is kiveszi a részét. Ez óhatatlanul harcias attitűdöt igényel, közben viszont a pozitív üzeneteket is kommunikálni kell. A kettős szerep mennyire okoz nehéz­séget?

Már megszoktam, hogy a parlamenti ütésváltások mindig nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint az eredményekről szóló beszédek. Az ellenzék valószínűleg ezért is kapcsolt automata üzemmódba a provokációk terén. A munkatársaimmal gyakran megnézzük más országok parlamenti vitáit is, így például a londoni történéseket. Annyit minimum elmondhatunk: egyes hazai ellenzéki képviselőket ott már rég kizavarták volna az ülésteremből. A heves vitát mindenhol engedik, de a kocsmai szintű balhézásnak következménye van. Számunkra is ez a követendő példa. Ami pedig az én hozzáállásomat illeti, Vadai Ágnes nem tud annyiszor átkiabálni, Jakab Péter nem tud annyi száraztésztával rohangálni az ülésteremben és Tordai Bence sem tud annyira pokróc módon sértegetni, hogy ne tartsam a munkámat az egyik leginkább megtisztelő megbízatásnak, amit egy politikus kaphat.”