Miért jó nekünk, hogy Románia és Bulgária schengeni tagok lettek?
Az uniós belügyminiszterek tanácsa csütörtökön Brüsszelben megszavazta a magyar uniós elnökségi előterjesztést, amely Románia és Bulgária felvételét javasolta a schengeni övezetbe.
A volt szocialista országok liberálisai mindig túlkompenzálnak, kényszeresen akarják bizonyítani a Nyugathoz tartozásukat.
Magyar jelölt ellen kampányolni, Magyarország elleni szankciókat kisírni, amerikai és európai beavatkozásért könyörögni önmagában is megvetésre méltó, pláne, ha ezen erőfeszítések fő célja a belpolitikai haszonszerzés. Nem csak erről van azonban szó.
A volt szocialista országok liberálisai mindig túlkompenzálnak, kényszeresen akarják bizonyítani a Nyugathoz tartozásukat, előszeretettel határozzák meg magukat inkább európainak, mintsem magyarnak – mintha ez a kettő elválasztható lenne. Valójában azonban saját provincializmusukat bizonyítják, amikor 2019-ben is kritikátlanul ünneplik a nyílt társadalmak rendszerét, amivel nyugaton már fél évszázada kísérleteznek, és egyre többen keresik a kiutat belőle. Nem érzik magukénak a magyarság hagyományos közösségteremtő élményeit és jelképeit, ezért szüntelenül újra akarják definiálni az identitásukat, hátha találnak egy olyan öndefiníciót, ami pont olyan, mint a nyugati liberalizmus: egyszerre kommercializált és nihilista. Ezek az emberek természetes szövetségesei mindazoknak a nyugati liberális politikusoknak, akik vissza akarják parancsolni Kelet–Közép-Európát a kontinens perifériájára. Míg Edmund Stoiber úgy fogalmazott nemrég Budapesten, hogy »Magyarország ősi hellyel rendelkezik egy újraegyesített Európa közepén«, addig sokak szemét szúrja a térség megerősödése. Witold Waszczykowski volt lengyel külügyminiszterrel, az Európai Parlament külügyi bizottságának alelnökével kétszer is készítettünk interjút az elmúlt két hónapban. A magyar biztosjelöltek körüli vitákat, a Fidesz elleni támadásokat az EP-ben mindkét esetben az Európában dúló ideológiai harcra vezette vissza.
Waszczykowski szerint sokan arra törekednek, hogy a demokráciát liberális, sőt balliberális demokráciává változtassák, és ezért kizárják a politikai diskurzusból azokat a pártokat, amelyek olyan hagyományos értékekre épülnek, mint a hazafiasság, a kereszténység és a család. »Azonban mindezzel az indoktrinációval szemben egyes pártok, mint a Fidesz vagy a Jog és Igazságosság nemcsak hogy túléltek, hanem választásokat is mertek nyerni, ráadásul sikeresen irányítják az országukat. Ez pedig frusztrálja a nyugat-európai liberális politikusokat, hiszen nem értik, hogyan lehet ez, hiszen annyi energiát és pénzt, beleértve a Soros Alapítvány pénzét, öltek a társadalmaink befolyásolásába.«”