Hitre, emberségre, magyarságtudatra nevelünk – a Regnum Marianum házfőnöke a Mandinernek

2010-től 2016-ig közvetlenül Erdő Péter bíboros mellett szolgáltál, így rengeteg alkalmad lehetett más országok egyházfőivel találkozni. Milyennek látod a katolikus egyház mai állapotát? Tapasztalhatók különbségek kelet-nyugat viszonylatban?  

A katolikus egyháznak pápája van. Ennél fogva sokkal egységesebbek vagyunk, mint bármilyen más keresztény egyház. Mondok egy példát: Németországban az evangélikus egyházban sok templomban összeadnak egynemű párokat. Magyarországon ezt nem teszik meg. Ilyen értelemben az evangélikus egyház már ebben sem egységes,

A katolikus egyházat egy ekkora szakadás veszélye nem fenyegeti. Nyilván vannak mindig különféle hangsúlyok, eltérések. Alá kell írnom, mivel sokszínű a világ, sokfélék vagyunk, egészen más arcát mutatja az egyház Dél-Amerikában vagy Afrikában, vagy akár Európa keleti és nyugati országaiban. De én hiszem, hogy ez a sokszínűség egységbe tud forrni. Ugyanakkor ez egy gazdagság is. Nekünk itt Európában fontos ez európaiságunk, a gyökereink, hogy itt régóta jelen van az egyház, Róma, a Vatikán… 

Hol ütköznek ki a legélesebben a gondolkodásbéli különbségek? 

Jártam Afrikában is. Másfél hónapot töltöttem Ruandában, ami a világ egyik legszegényebb országa. Ide a 19. század második felében ért el a katolikus vallás. Itt egy egészen más egyházat találtam. Míg itt Európában mi azzal küzdünk, hogy kevés a gyerek, kevesen kötnek házasságot, kevés a pap, gyakran a hívek is kevesen vannak, addig

Annyian eljöttek a templomba, hogy ki kellett hangosítani a misét a templom előtti térre, mert nem fértek be az emberek. Mindig kíváncsian kérdezgettek engem, hogy milyen az egyház Európában, és nem értették, hogy mi, akik gazdagok vagyunk – mert az ő szemükben tényleg nagyon gazdagok vagyunk, van egészséges ivóvizünk, táplálékunk, ingyen meggyógyítanak bennünket, ha betegek vagyunk, ez az ottaniak számára teljesen elképzelhetetlen –, szóval mi miért nem vállalunk gyereket. Nekik áramuk, sőt sokszor egészséges ivóvizük sincs, mégis nagyon megbecsülik a gyerekeket. Azt látják, hogy ők adják a társadalom, a család és az egyház erősségét, bennük van a jövő. Nálunk Európában nem ez a tendencia. 

Katolikus hívők Ruandában

Mi következik ebből a folyamatból? Elkerül az egyház súlypontja Európából? 

Mondok egy konkrétumot: Ferenc pápa dél-amerikai. Ez néhány évtizede elképzelhetetlen lett volna. Összesen hat évet éltem Rómában, ott éltem meg II. János Pál pápa halálát és Benedek megválasztását, és emlékszem jól, hogy a halálakor az olasz barátaim mind azt mondták, hogy eddig lengyel pápa volt, de most már igazán egy olasznak kell következnie. Erre jött egy német pápa. Nem olasz, de még európai. Most pedig Európából is kilépett a pápaság, Dél-Amerikából jött a pápa. Ez mutat valamit abból, hogy

Ez egyrészt természetes, másrészt nem feltétlenül rossz. Korábban a bíborosoknak nagyon nagy százaléka európai volt, és a világegyház Európán kívüli része szinte csak szimbolikusan képviseltette magát ebben a grémiumban, nem volt arányos a hívek számával. Nem gondolom, hogy ez jó lett volna. Ma már ebből a szempontból is egy sokkal arányosabb súlyponti elosztást látunk. 

Hogyan kerültél Erdő Péter mellől a Regnum Marianumhoz? 

Pont ebben a 2010-től 2016-ig tartó időszakban vált számomra fontossá a Regnum, hiszen a központi szolgálat mellett nekem hiányzott, hogy gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozzam, hogy emberek között legyek, hogy lelkipásztor legyek. Ennek a terepét adta ez az ifjúsági közösség. Itt szívesen fogadtak, és úgy láttam, szükség is van az én segítségemre. Már ekkoriban is mondtam a bíboros úrnak, hogy szeretnék igazi lelkipásztor lenni, és végül 2016-ban jött el az a pillanat, amikor meghallgatta a kérésemet. Azóta vagyok a Lehel téri templomban, és 2017 óta vagyok a Regnum házfőnöke. 

Készül a Regnum a tavaszra

Mikor és miért jött létre ez a közösség? 

A Regnum Marianum a századforduló környékén, az 1800-as évek legvégén jött létre. Ez egy teljesen más világ volt Budapesten, akkor még sok pap volt, egy részük kizárólag hitoktatással foglalkozott. Ennél fogva aránylag sok szabadidejük volt, hiszen miután megtartották a hittanórákat, maradt idejük másra. Ők kezdtek el fiatalokkal foglalkozni, belőlük csapatokat alkottak, így keletkezett a Regnum Marianum közösség. Ez a 20. század első felében egyre komolyabban kezdődött működni, egyre több lett a nép. A népek – vagyis a 10-14 főből álló azonos korosztályú csoportok – akkoriban egy pap, ma pedig civil vezetők révén

Hogyan élte túl a Regnum a kommunizmus éveit?

A kommunizmus éveiben a Regnum kényszerűségből földalatti mozgalommá vált, mert nem szabadott nyíltan az ifjúság lelkipásztorkodásával foglalkozni. Ennek a hatásait egészen a közelmúltig érezni lehetett a Regnumon. Jellemzett minket egyfajta titkolózás. Ma is létezik egyfajta belső regnumi nyelv, amit kívülállók esetleg nem értenek, mindenfajta madár- és növényneveket használunk. A fő erősségünk a mai napig az, ami a kezdetekkor, ez pedig a gyermek és ifjúságnevelés. Mi úgy próbáljuk meg az emberséget, a kereszténységet, az értékeket átadni az ifjúságnak, hogy hűek vagyunk a katolikus egyházhoz, ugyanakkor pedig normálisak maradunk. A fiatalok, akik a Regnumból kikerülnek, tényleg vagány, megszólítható, szimpatikus nyílt szívű és életrevaló, talpraesett fiatalok.  

Az egyházról az az általános vélekedés, hogy egyre kevesebb a hívő, konganak a templomok, fiatalok szinte egyáltalán nincsenek. Megállja helyét ez a kép a Regnummal kapcsolatban is? Hogy alakul a tagság létszáma?

Ezzel nem vitatkozom, Európában tényleg egyre kevesebb a hívő és a pap, a Regnumban azonban nem ezt látom. Mi egyre többen vagyunk. Ma már több mint háromezer tagot számlálunk, az ország egyik legnagyobb katolikus mozgalma vagyunk. Ez azt is jelenti, hogy

akiknek kellenek olyan értékek, amiket követnek. Ez a réteg többre vágyik. Ahhoz, hogy valaki közösségre vágyjon, nem is kell vallásosnak lennie. Emberi vágy, hogy közösségben legyünk olyanokkal, akikkel hasonlóak vagyunk, hasonló értékeket vallunk, hasonló alapokon állunk. Hasonló családok hasonló gyermekei vannak a Regnumban, ezáltal lesz otthonos a közösség, és így alakul ki nagyon hamar egyfajta közvetlenség a gyerekek és a vezetők, de akár a vezetők és a gyerekek szülei között is.  

Milyen a mai fiatalokkal foglalkozni? 

Nehéz. A fiatalok is a mai kor gyermekei, és azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz elkötelezett fiatalokat találni. A Regnum ilyen szempontból is egy üdítő kivétel. Ma már nehéz bármilyen programot – legyen az mozizás, lelkigyakorlat, kirándulás, farsang – szervezni a fiataloknak, mert nem mondják meg, hogy ott lesznek-e, ezt aznap vagy legjobb esetben előző nap döntik el.

természetesen nem csak a katolikusok körében. Aki ma gyerek, fiatal, inkább nyitva hagyja a lehetőségeit, nem tervez annyira előre, emiatt sokkal nehezebben megszólítható. Ott van a digitális világ. Bármilyen társaságban nagyon hamar előkerülnek a telefonok. Ezzel nem azt mondom, hogy rosszak a mobiltelefonok, hiszen nekem is van, használom, naponta sokszor. De nekem fontos, hogy ha valakivel beszélgetek, akkor rá figyeljek. Ezt sok mai gyerek máshogy látja, épp emiatt az interperszonális kapcsolatok gyakran csorbát szenvednek: mára a személyes találkozásoknak a jelentősége, az értéke lecsökkent. Vannak olyan fiatalok, akik könnyebben kommunikálnak az online térben, mint a való életben. Ezek kihívások, de úgy gondolom, hogy az egyház tud tenni azért, hogy az offline élet is vonzóvá váljon. 

Mi a személyes tapasztalatod, hogyan lehet megszólítani a fiatalokat? 

Én az Y generációhoz tartozom, nekem azután lett először mobiltelefonom, hogy leérettségiztem, az internetet nem csak hírből ismertük, de az emailezésen kívül nem sok mindenre használtuk. A világ gyorsabb lett. Az én vezetőm még írógéppel írt nekünk, ma már a Facebookon lehet leginkább elérni a gyerekeket. Ez egy kihívás, mindig megtalálni azt a formát, ahol a fiatalok élnek, utolérhetők, és megtanulni az ő nyelvükön beszélni. Mondhatnám, hogy nem regisztrálok a Facebookra, de ezt nem tehetem meg. Mert ha ők ott vannak, akkor kutya kötelességem odamenni. 

Sokan úgy azonosítják be a Regnumot, hogy olyan, mint a cserkészet. Mi különbözteti meg a Regnumot a cserkészettől? 

A hasonlóságokkal kezdeném, mert sok hasonlóság van. A természet szeretete, az erkölcsi értékek, a kereszténység, a közösségi nevelés fontossága, a fizikai erőpróbák és kihívások ezek mind-mind hasonlóságok a cserkészetben és a Regnumban. A cserkészet azonban elsősorban egy civil egyesület, amely jó kapcsolatot ápol különböző egyházakkal. Ezzel szemben a Regnum Marianum egy katolikus közösség, egy lelkiségi mozgalom.

Mik a regnumi pedagógia sajátosságai? 

Az is egy védjegye a Regnumnak, hogy mi most tegeződő formában folytatjuk a beszélgetést. A Regnumban ez általános, a közvetlenség, a bizalom jegye. Az egészen pici gyerek is tegezi a huszonéves, már egyetemista vagy dolgozó felnőtt vezetőit, egyéb helyeken ez nem mindig természetes. A Regnumban az adott szónak ma is értéke van. A játéknak a gyereknevelésben betöltött szerepe. Hiszen az ember nem csak homo sapiens, hanem homo ludens, játszó ember is. Ez készségeket fejleszt, növeli az otthonosságérzetet és összekovácsolja a közösséget is. Fontos alapkő az élménypedagógia. Mi nem frontális előadásokat tartunk a gyerekeknek, ez nem hittanóra, hanem őket is bevonva az ő nyelvükön az ő problémáikra reflektálunk. Olyan bizalmi közösséget alkotunk, ahol olyan komolyabb témák is szóba jöhetnek, mint a függőségek, a szülőkkel való viszony, a szexualitás. Az ifjúsági vezető és a rábízott kapcsolata olyan párját ritkítóan jó az esetek többségében, hogy ha a kamasz valamilyen problémával küszködik, kérdése van, gyakran inkább a regnumi vezetőjéhez fordul, mint a szüleihez. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon tényleg jó-e ez. De legyünk őszinték.

és nem olyan rossz ez a felállás, ha azt nézzük, hogy nem internetes chatszobákban keresi a választ. Regnumi sajátosság még, hogy nem bérelt termekben találkozunk egymással, hanem beengedjük egymást a lakásainkba, a nappalinkba. A közösségnek van egyfajta intimitása azáltal, hogy kisgyermek kortól fogva rendszeresen meglátogatjuk egymást a másik otthonában. 

Regnumosok

Mennyire kíváncsiak ma a zömében fővárosi gyerekek a természetre? 

Amikor táborozni megyünk, mindig nomád módon tesszük. Vannak, akik eleinte idegenkednek ettől, de a legtöbben egy igazi kalandként fogják fel. Visszük a sátrainkat, a nyílt tűzön főzünk, a patakban fürdünk. Kilépünk a komfortzónánkból, a technika világából – a természetben nincsen konnektor vagy wifi, de még a hajszárító sem működik. Itt magunkra vagyunk utalva és meglátjuk, hogy mikre is vagyunk képesek. Ezek a táborok az év csúcspontjai. Egy hét, amit a gyerekek a barátaikkal töltenek, és egy olyan hét, amely más, mint a többi. 

Mennyire vagytok nyitottak az érdeklődő, akár vallásos háttér nélküli fiatalok felé? Ki csatlakozhat? Hogyan lesz valaki regnumi? 

A Regnumba általában a vallásos szülők gyermekei vágynak. Aki regnumi szeretne lenni, több mindent vállal. Ez egy hosszú távú elkötelezettséget jelent, azokat vesszük fel, akik tudják vállalni, hogy minden héten jelen vannak az alkalmakon, minden hónapban elmennek kirándulni, akár a családi nyaralást is háttérbe szorítva jelen vannak a nyári táborban. Ez természetesen áldozatokkal is jár.

Ugyanakkor nagyon megéri. Én azt látom, hogy akik a Regnumban nőnek fel, olyan muníciót kapnak az életre, olyan stabilitást az értékeikben, a kapcsolataikban, amely kárpótol minden áldozatot.