Sztálinista ítéletre hivatkozva vonják kétségbe a tulajdonjogunkat – Bánffy Farkas a Mandinernek

Ahogy korábban már megírtuk, egy pénteki román bírósági ítélet szerint a román állam megkaparinthat több mint 9300 hektárnyi olyan erdőt Ratosnya, Gödemesterháza és Palotailva környékén, amelyeket 2007-ben egyszer már visszaszolgáltattak gróf Bánffy Dániel volt földművelési miniszter örököseinek.

Portálunk interjút készített az egyik örökössel, Bánffy Farkassal, akinek az ügy kapcsán kiadott közleményét itt olvashatja A Mandiner Bánffy Farkassal 2012-ben már készített interjút, amit itt olvashatnak.

A romániai Giurgiu Megyei Törvényszék a napokban hozta meg azt az ítéletet, amely szerint több mint 9300 hektár erdőt, Bánffy Dániel egykori magántulajdonát vissza kell adni a román állam tulajdonába. Mi volt a bíróság indoklásának a lényege?

2008-ban visszakapott a Bánffy-család 9323 hektárt, amely korábban Bánffy Dániel magántulajdona volt. Ez egy jogerős ítélet volt, amelyet a román állam független bírósága hozott meg, és amelyet végre kellett volna hajtania a román államnak hatvan napon belül. Ehhez képest eltelt több mint tíz év, de az ítéletet nem hajtották végre. Ezalatt a tíz év alatt öt alkalommal nyújtottak be perfelújítási kérelmet, ebből négyet sikerült kivédenünk. Természetesen mindegyik perfelújítás nélkülözte a jogalapot. Ez az ötödik is nélkülözi a jogalapot, mivel olyan dokumentumra hivatkoznak, amely eddig is a rendelkezésükre állt, ezért ennek vonatkozásában már nem nyújthattak volna be perfelújítási igényt. Így eleve az egész ügy eljárási hibában szenved. Ráadásul azt állítják, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös volt. Ezt egy 1952-es sztálini ítélet mondta ki róla, de már az az ítélet is úgy hangzott, hogy azért döntenek így, mert Bánffy Dániel „osztályellenes sovén” volt, ezért nem úszhatja meg. Ez az indoklás azt gondolom, hogy egy jogállamban nem állhat meg. Egyébként Bánffy Dánielt 1946-ban ugyanebben az ügyben a román bíróság már egyszer felmentette, mivel még a román nemzetiségű tanúk is azt állították, hogy Bánffy Dániel a terhére rótt cselekménynél nem volt jelen, nem tett semmit, és nem is volt sovén személy. Ehhez képest az 1952-es ítélet azt állítja, hogy Bánffy Dániel olyan beszédet tartott, amelynek a hatására a magyarok megöltek két románt. Ennek semmi alapja, hiszen a románok is azt állították, hogy ez nem történt meg, de a sztálini korban voltak koncepciós perek, így születhetett meg az 1952-es ítélet.

Erre az 1952-es ítéletre hivatkozik a román bíróság most, ugye?

Most 2018-ban előhúztak egy a legsötétebb sztálini korból származó 1952-es ítéletet, és erre hivatkozva valakinek a tíz éve fennálló tulajdonjogát kétségbe vonják.

És bejelentkeztek már a Bánffy-családnál a nagy nemzetközi jogvédő szervezetek romániai fiókjai, hogy segítséget nyújtsanak maguknak a perek során?

Nem jellemző, hogy amikor a konzervatív-keresztény értékrendet közvetítő családok vannak bajban, akkor ezek a jogvédő szervezetek jelentkeznek. Általában más eszméket követő embereket szoktak a karjaikba venni.

A román közvélemény reagált már valamit az ítéletre?

Egyelőre még nem, de még nagyon korán vagyunk, egy nap telt el az ítélet óta. Az is érdekes egyébként, hogy még nem jelent meg az ítélet, de a román sajtóban már olvasható volt.

Ez hogy lehet?

Mi is ezt kérdezzük, de mindannyian tudjuk rá a választ. Vannak itt még egyéb szervezetek is, akik ennek a pernek a kimenetelét megpróbálták befolyásolni.

A titkosszolgálatokra gondol?

Én nem gondolhatok semmire, ugyanis külföldi állampolgár vagyok, aki ügyek adminisztrációjával foglalkozik. Nemzeti kérdéskörré tették az ügyet, és nem arról szólt az ítélet, hogy mi a valódi jogalap vagy mi az igazság. A kérdés számukra inkább az volt, hogy hogyan tudják bármilyen eszközzel a román állam érdekeit képviselni.

Bánffy Dániel mit szólna ehhez az ítélethez?

Bánffy Dániel 1955-ben meghalt, így nem találkozhattam vele személyesen, de azt gondolom, hogy széleslátókörű politikus és gazdálkodó volt, aki a két világháború között sok ilyen ítéletet látott, tehát szerintem annyit mondana, hogy „na, itt van még egy”.

Milyen további jogi lépéseket terveznek most?

Ez egy jogerős romániai ítélet. Most megvárjuk az indoklást, és az abban szereplő indokokat szeretnénk megcáfolni. Erre csak a strasbourgi emberi jogi bíróságon lesz lehetőségünk. Az ügyben tulajdonjogról van szó, amely Európában még elég erős jognak kellene számítson, úgyhogy abban reménykedünk, hogy sikerrel fog végződni a per.

Ha nyernek és végleg megkapják ezeket a területeket, akkor mit tennének vele?

Korábban minden olyan terület, amely a család birtokában volt, a család céljait szolgálta, de a család céljai nem csak magánérdekek szolgálata volt, hanem közösségi célok követése is. Így természetesen az oktatás, az egyház és a kultúra területén való közösségi szerepvállalás is fontos célunk lenne.