Idegen kultúrájú népesség bevándoroltatása helyett az Európai Unió ösztönözze az európai népesség demográfiai katasztrófájának elkerülését célzó nemzeti politikákat – szorgalmazta Kövér László, az Országgyűlés elnöke csütörtökön Varsóban, a közép- és a kelet-európai országok parlamenti csúcstalálkozóján.
A 26 ország – a régió uniós tagállamai, valamint a térségbeli nem EU-tagországok – részvételével rendezett értekezleten Kövér László a fenntartható fejlődés témájában szólalt fel. A demográfiai és a munkaerőpiaci fenntarthatóság kapcsán leszögezte: a Kelet- és Közép-Európa minden országában folyamatos a népességfogyás, aggasztóan csökken a munkaerő létszáma.
E vonatkozásban rámutatott: a munkaerőpiaci gondokkal küzdő nyugat-európai országok 1990 óta több mint 25 millió, 25 és 45 év közötti életkorban lévő szakképzett embert vontak ki a tágan vett kelet- és közép-európai térségből, a Baltikumtól Ukrajnán keresztül Bulgáriáig, és 2050-ig ez a szám a becslések szerint további 20 millióval növekszik. Kövér vitathatatlannak minősítette, hogy a kivándorlók a jobb megélhetés reményében, szabad akaratukból távoztak országainkból. „De az sem vitás, hogy ezen emberek összességében 1000 milliárd eurót meghaladó képzési költségeit a kelet-közép-európai országok állami költségvetései viselték” – fűzte hozzá.
Javasolta: a térség országai, európai uniós és nem európai uniós országok egyaránt, közösen kérjenek az Európai Uniótól pénzügyi kompenzációt a kivándorolt munkaerő képzési költségeihez. Emellett vegyék rá az EU-t, hogy ösztönözze „az idegen kultúrájú népesség tömeges bevándoroltatása helyett az őshonos európai népesség demográfiai katasztrófájának elkerülését célzó, összehangolható nemzeti politikákat”. Az Országgyűlés elnöke beszélt a környezeti fenntarthatóságról is, ennek kapcsán rámutatott: növekszik a térség környezeti erőforrásainak kizsákmányolása.
Hangsúlyozta: a kelet- és közép-európai térségre is vonatkozik, hogy nem felel meg a fenntarthatóság alapkritériumainak, komoly környezeti többletterhelést eredményez itt az erőteljes gazdasági növekedés. Úgy látta: globális és regionális viszonylatban egyaránt érdemes elgondolkodni azon, hogy a NATO-ban vállalt katonai kiadások mintájára, „illetve esetlegesen azok rovására” az országok bruttó nemzeti össztermékük egy részét, „például fél százalékot” a globális és regionális környezeti fenntarthatóságra fordítsák.