„Nálunk a növekedés ösztönzésére és a foglalkoztatás növelésére helyezték a hangsúlyt, miközben rendbe tették a költségvetést. Fenntarthatóvá vált az ország finanszírozása, csökkent a sérülékenység. Eközben Olaszország, Portugália és Spanyolország más utat járt be, most kezdenek felkapaszkodni, míg Görögországban továbbra is jelentős a lemaradás.
A jövő évi magyar büdzsé folytatja a megkezdett utat. Fegyelmezett marad a gazdálkodás, ám így is több jut a családok támogatására, a gyermekvállalás ösztönzésére, a munkahelyteremtésre, a nyugdíjak reálértékének megőrzésére, a gazdaság fejlesztésére és nem utolsósorban az ország határainak védelmére is.
Miből tudja mindezt fedezni az állam? Leginkább az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés hozadékából. Azaz: nem hitelből. Mert a magyar lakosság a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy mivel jár, ha kölcsönökből próbálják megvalósítani a jóléti rendszerváltást. De láttuk azt is, hogy milyen tanácsokkal tudja a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság, valamint a Világbank megszorításokkal megkötözni például a görögöket.
A csődöt mondó válságkezelés – amelyen a hitelezők egyébként busás összegeket kaszálnak – következményeit egész Európa megsínyli. Erre mi Brüsszel válasza? Adjunk még több pénzt azoknak az országoknak, amelyek a pénzügyi segélyezés ellenére sem hagytak fel a felelőtlen gazdálkodással. Nehéz erre mit mondani. Talán a legmegfelelőbb válasz erre az, hogy ragaszkodni kell a szuverenitáshoz, ahogy teszi ezt Magyarország, amely hosszú évek után végre talpra állt. Ezzel pedig jelentősen csökkentette a kiszolgáltatottságát.”