De miért gyengül a forint?

„Miközben a magyar gazdaság húsz éve nem látott „jó bőrben” van, addig kétéves mélypontra esett a forint árfolyama az euróval szemben, és hetek óta „tépik” a hazai fizetőeszközt. Mi áll a háttérben? És meddig gyengülhet a forint? Erre keressük a választ mi is.

Sokan egyfajta politikai reakcióként tekintenek a mostani forintgyengülésre, és van is abban némi történelmi hagyomány, hogy az országgyűlési választások idején ide-oda rángatják a hazai fizetőeszköz árfolyamát. Unalomig ismert sztori, hogy a spekulánsok nálunk nem különösebben kedvelik a jobboldali, patrióta gazdaságpolitikát folytató kormányt, helyette balliberális felállásnak örülnének. Ez az okfejtés azonban most nem áll meg! A piac ugyanis beárazta az immár negyedik Orbán-kormány győzelmét, és a vállalati működő tőke képviselői – lásd: német-magyar gazdasági kamara legutóbbi felmérését – is kinyilvánították, hogy alapvetően pozitívan látják a magyar gazdaságpolitikát. Olyannyira, hogy 2005 óta most a legnagyobb az újrabefektetési szándék.

Most a helyzet azért is pikáns, mert a magyar gazdaság fundamentumai elképesztően jók - bőven négy százalék fölött növekedett a GDP, vagyis a gazdasági teljesítmény, jók vagyunk külkerben, többletes a fizetési mérleg, és tartható, az alacsony költségvetési hiánycél. Közben kéz a kézben jár a kormány és a jegybank, mármint ami a gazdaságpolitikai végcélokat illeti. Fókuszban a magas növekedés. 

Elméletileg a forint árfolyamán a fenti híreknek kellene tükröződniük, vagyis az erősödés irányába kellene elmozdulni a mi pénzünknek! Ezzel szemben hetek óta tart a gyengülés, és most is több mint 317 forintot kérnek el az euróért. S intenzív eladói nyomás alatt vagyunk. Egyébként pedig évek óta a 310-315-ös szinten mozogtunk. 

Extrém a helyzet, vagy nem? – ez itt a kérdés. Hazai devizapiaci szakértők szerint egy eladói nyomás 50-100 milliárd forintos tétellel összejön. S lehet is rajta busásan kaszálni. 

Csakhogy a forint most nem egy kiszemelt deviza, hanem az úgynevezett feltörekvő piaci fizetőeszközökkel együtt romlik az értéke. Ebbe a csoportba tartozik a lengyel zloty, az orosz rubel, a török líra, és más egzotikus valuták. Az ebbe a pénzügyi régióba számított fizetőeszközök együttesen veszítenek erejükből, vagyis nem lógunk ki a sorból. Olyannyira, hogy a felsoroltak nagyobb szenvedésen mentek keresztül, mint mi a forinttal. Az igazság eleme az is, hogy a forintot csak most “pécézték” ki, azaz kívülről figyelve úgy tűnik, behozzuk a lemaradást. Ami pedig a konkrétumokat illeti: az elmúlt napokban, hetekben bekövetkezett gyengülés értéke két százalékos – ettől többszörösen gyengültek be a feltörekvő piaci devizák. 

Cseppet sem mellesleg: a forint tavaszi megingását elemzők az év elején megjósolták. Igaz, a mostani prognózisok meglehetősen szórtak: akad olyan szakértő, aki 320-as, uram bocsá' 330-as eurót jósol, míg mások szerint év végére, vagy a 2019-es esztendő legelejére elérhetjük a 300-as eurós szintet. 

Mit tehet a kormány és a jegybank? A kormány, pontosabban a pénzügyminiszter álláspontja az, hogy a forint árfolyamát a piac alakítja ki, így nem feltétlenül szerencsés belengetni, bemondani egy ideális szintet. Ezzel szemben a jegybank, nagy szükség esetén, beavatkozhat a piacon.”