Szolgaság vagy szuverenitás

„De itt van hazánk példája. Meg lehet védeni a határokat, meg lehet őrizni a szuverenitásunkat, lehet együtt, vállvetve küzdeni azért, hogy mi döntsünk a saját jövőnkről. Mert bizony áprilisban olyan parlamenti választás elé nézünk, ahol vagy győz a néha-néha hibázó, de az országot mind gazdaságilag, mind közösségében újjáépíteni akaró, a szuverenitásunkat foggal-körömmel védő kormánypárt, vagy győz az ellenzék azon része, amely már bizonyította, hogy viselkedik, ha külső hatalom nyomást gyakorol rá. A gazdasági döntéseket odaadja az IMF-nek vagy az unió hatalmasságainak; a köztulajdont elajándékozza a külföldi multinacionális tőkének; a határon túl élő magyarokat csak másodrendű magyarnak, valamiféle nyakunkon maradt koloncnak tekinti; és ha kell, akkor kardlappal és szemkilövetéssel reagál a szabad véleménynyilvánítók hangjára. Most pedig lebontaná a kerítést, elfogadná a bevándorlási kvótákat, és olyan életteret teremtene, ahol a no-go zónákból kiözönlő muszlimok rettegésben tartanák a biztonságra vágyó magyarokat.

Mert bármit is mondjanak most, az elmúlt évek során mindig a bevándorláspártiak mellé álltak, mindig a védekezés ellen szavaztak, ráadásul Brüsszelbe árulkodni jártak, ott és úgy kínálták a saját szolgalelkűségüket egy cseppnyi hatalomért.

Áprilisban tehát velük, a szemkilövetőkkel, a Brüsszelben árulkodókkal és a velük egy gyékényen áruló Jobbikkal kell szembenéznie az árkok felett a nemzeti tábornak. Nos, ilyenkor kell hegyezni a fülünket és meghallani a márciusi ifjak történelmi korokon áthallatszó, örökké visszhangzó kiáltását.

Talpra, magyar!”