Így 2010-2017 között a gyermekvállalási kedv (termékenységi ráta) a korábbi csökkenés után jelentősen, 20,0%-kal, 1,25-ről 1,50-re nőtt; az élveszületések száma ugyancsak növekedésbe fordult, 1,4%-kal, 1 300-zal emelkedett; a házasságkötések (a családalapítási kedv) alakulása az előző drasztikus visszaesésből komoly mértékű, 42,5%-os növekedésbe váltott, 15 100-zal többen házasodtak össze, mint hét évvel ezelőtt; a válások száma (2010-2016 között) 18,1%-kal, 4 300-zal, a korábbi ütemnél közel háromszor nagyobb mértékben csökkent; az abortuszok száma a korábbinál is erőteljesebben, 29,5%-kal mérséklődött; a természetes népességfogyás korábbi gyorsuló ütemét sikerült stabilizálni, 2017-ben lényegében ugyanannyival csökkent a magyar népesség, mint 2010-ben.
A minisztérium szerint az egyetlen negatívumként kiemelhető adat, hogy a halálozások száma 2010-hez képest 1,0%-kal, mintegy 1 200 fővel emelkedett tavaly.
Összefoglalva a korábbi és a jelenlegi kormányzati ciklus egybevetését, az EMMI szerint mindazokban a népesedési folyamatokban, amelyekre a kormányzat eszközeivel (támogatásokkal, pozitív szabályozással és kommunikációval) érdemben hatást lehet gyakorolni, sikerült pozitív változást, fordulatot elérni, a korábbi romlást növekedésbe fordítani: így a gyermekvállalási kedv, a termékenység jelentősen, ötödével nőtt, melynek következtében – a szülőképes korú nők létszámának csökkenése ellenére – több gyermek született; a családalapítási kedv, a házasságkötések száma pedig ugyancsak dinamikusan, több mint kétötödével nőtt, miközben jóval (közel ötödével) kevesebben is váltak el, vagyis növekedett a házasságok stabilitása is; az életvédő, családbarát szemlélet erősítésének pedig szerepe lehetett abban is, hogy közel 30%-kal kevesebben folyamodtak abortuszhoz, mint korábban.
Azokban a folyamatokban, amelyeket az egyéni döntésekre ható kormányzati ösztönzőkkel kevéssé, egyéb téren (pl. az egészségügyi ellátás színvonalának javításával) pedig csak hosszú távon és jelentős költségek árán lehetséges befolyásolni (pl. halálozás) nem sikerült a korábbi javuló tendenciát fenntartani; a halálozások tekintetében ugyanakkor ebben szerepe volt a népesség folyamatos elöregedésének is, melynek következtében egyre többen kerülnek a halálozásokkal leginkább érintett életkorba, s ezt a hatást az egészségügyi ellátás fejlődése, a várható élettartam emelkedése csak tompítani, késleltetni, de ellensúlyozni nem képes.