Jilly Viktor: Félelemből nem lehet nyelvet tanulni

Folyton azt hallani, hogy a magyarok nem boldogulnak az idegen nyelvekkel. Az angoltudást mérő nemzetközi felmérésekben sem állunk túl jól. Mi ennek az oka?

Én óvatosan értelmezném ezeket a statisztikákat több okból is. Egyrészt, ha megkérdeznek egy szlovák embert, hogy tud-e idegen nyelveket, azt válaszolja, hogy tud csehül. A szomszédos népek könnyen tanulnak meg szláv nyelveket. Egy holland, ha balra csavarja a nyelvét, akkor tud angolul, ha jobbra, akkor tud németül.

A másik dolog, amit az angoltudással kapcsolatban tapasztalok, hogy a magyarokban van egyfajta önbizalomhiány. Egy olasz, ha megkérdezik, tud-e angolul rávágja, hogy „si, si”. A magyarok sokszor azt hiszik, hogy nagyon magas szinten kell beszélni, hogy valaki azt mondhassa, ismer egy idegen nyelvet. Szerintem jobban állunk ezen a téren, mint hisszük.

Lehet, hogy mivel a magyar nyelv nagyon eltér más európai nyelvektől, nekünk nehezebb megtanulnunk angolul?

A kommunikatív nyelvtanulás korában ez az állítás nem állja meg a helyét. Ma már ideális esetben nem úgy tanulunk angolul, hogy szabályokat magolunk, hanem építünk arra az igényre, hogy az emberek kommunikálni szeretnének, el akarnak mondani dolgokat. Ez fokozottan igaz akkor, ha a nyelvtanulás már alsó tagozaton elkezdődik.

Magyarországon ma meg lehet tanulni megfelelően angolul csak az iskolában?

Nemrégiben megjelent egy cikk, amiben a szerző azt állította, hogy aki nyelvvizsgát szeretne, annak muszáj az iskolán kívül is valamilyen szervezett formában tanulnia. Ez egyszerűen nem igaz. Kollégáimmal döbbenten és megbántódva olvastuk ezt az elképesztően merész általánosítást.

Ez a tanáron múlik. Én sokat járom az országot, bemutató órákat tartok. Számtalan helyen kiválóan tudnak a gyerekek angolul. Látszik, hogy az adott kolléga kitűnő munkát végez. Ez nem csak az elit gimnáziumokra igaz. Vidéken, kis középiskolákban is vannak remek tanárok, diákok. A Nemzeti Alaptanterv bőven elegendő órát biztosít a középfokú nyelvismeret eléréséhez. A felsőfokú nyelvvizsga is teljesen reális cél lehet jó néhány középiskolában a rendelkezésre álló óraszám alapján. Ami nehézség, és ebben sokat lehetne fejlődni, hogy az egyes tagozatok, iskolák közötti átmeneteket hogyan oldjuk meg. Kevés középiskolában bolondítják meg igazán az osztálykeretet, és alakítanak nyelvi csoportokat hatékony szintfelmérés alapján. Amikor valaki iskolát, tagozatot vált, mondjuk az általános iskola után, sajnos van, hogy elveszít némi időt, lehetőségeket. Ezen lehetne és kellene is javítani.

Mi az oka akkor annak, hogy a felsőoktatásban diplomamentő programra van szükség, és a középiskola végére a diákok jelentős része nagyon messze van attól a szinttől, hogy nyelvvizsgát tehetne?

Ennek az oka a nyelvtanárok egy részének felkészületlensége. Egyrészt a nyelvtudás alacsony szintje, másrészt a módszertani ismeretek hiánya, harmadszor az a tény, hogy egyes kollégák nem tudnak vagy nem hajlandóak rendesen készülni az órákra − ezek jelentik a problémát. Amikor a gyerek angolul kezd tanulni, nagyon fontos, hogy sok sikerélménye legyen, és a célnyelven folyjon az oktatás. Elengedhetetlen, hogy azt a keveset, amit egy kezdő gyerek el tud mondani, elmondhassa angolul. Szeretni fogja az angolt, de ehhez a tanárnak nagyon felkészültnek kell lennie. A kicsiket, kezdőket a legnehezebb tanítani. Pár év után, ha már van egy kicsi alaptudásuk, a mai világban rengeteg információt, élményt szerezhetnek a diákok angolul játékok, filmsorozatok, a közösségi média révén. Kinyílik számukra a világ, ha angolul csinálhatják azt, amit szeretnek. Az angol nyelvnek fantasztikus előnye van a többi nyelvhez képest, mert az interneten a tartalmak legnagyobb része angolul van.

Említette, hogy az első pozitív élmények nagyon fontosak. Ezért van az, hogy − ha jól tudom − ön eleinte csak ötöst ad minden diáknak?

Igen, ezért. Az első pár évben csak jelest adok. Ez furcsán hangozhat, de az a tapasztalatom, hogy ha a gyereknek nincs kedve tanulni a nyelvet, elvesztettem. Nem hiszek abban, hogy félelemből lehet nyelvet tanulni.

Mit lehet tenni, ha az első élmények negatívak voltak? Helyre lehet hozni ezt később?

Igen, mindig van remény, de minden év, amivel később kezd az ember fejlődni, elvesztett idő. Minél később kezd valaki érdeklődni az angol iránt, annál nehezebb. Amikor egy pici gyerek hegedülni tanul, még hajlandó sokat gyakorolni, pedig nehéz és fárasztó.  Fáj az ujja, sokat hibázik, de a kis sikernek is örül. Még nincs zavarban, ha hamis, és rögzülnek, készséggé válnak a fontos dolgok, hogy például hogyan kell helyesen tartani a hangszert, mozgatni a vonót. Én gitározom. És az az igazság, hogy azok a dalok, amiket huszonöt éves koromig tanultam, begyakoroltam, ma is remekül mennek. Minden, amit utána kezdtem játszani, már kevésbé. Ha egy ilyen dalt akarok játszani, elő kell vennem a kottát, átnézni, gyakorolni egy kicsit. Amit fiatalon játszottam, azt bevéstem egy életre.

Akkor ellentétben azzal, ahogy most van, az első pár évben kellene, hogy magasabb óraszámok legyenek, nem? Az órák eloszlásának tanévenként úgy kellene kinéznie, mint egy karácsonyfa vagy egy piramis. Eleinte sok órára lenne szükség, és később elég lenne kevesebb is. Egyetért ezzel?

Maximálisan egyetértek. Bármikor el lehet kezdeni a nyelvtanulást. Minél korábban kezdik viszont, annál fontosabb, hogy anyanyelvi vagy angolul egészen kiválóan tudó tanár tanítson. Ez nehézséget jelent. Eleinte, amikor kis gyerekeket tanítunk, nem is kell nyelvtannal foglakozni, viszont mindent a célnyelven kell elmondani vagy eljátszani. Amikor a legkisebbeket tanítom, hulla fáradtan jövök ki az óráról. Régen a tehetős családok német vagy francia nevelőnőt fogadtak a gyerekeik mellé. Ott nem voltak tanórák, nem volt nyelvtanozás, de ezek a kisasszonyok végig az anyanyelvükön beszéltek a gyerekekhez, akikre egyszerűen ráragadt a nyelvtudás. Ezt kéne minél inkább megközelítenünk. Később, ha van egy jó nyelvi alap, a diák magától is sokat tanul, könnyebben fejlődik, hiszen angolul szórakozik, szerez információkat az internetről.

Igaz, hogy ön egyáltalán nem is szól magyarul a diákokhoz az órán?

Az igaz, hogy erre törekszem, különösen az alsósoknál. Egyszer egy elsős osztályban már egy hónapja tanítottam. Jól ment a közös munka, szerették a gyerekek az angolt. Örültek, hogy pár dolgot már maguk is tudtak mondani. Egyik nap az osztályfőnök megkért, hogy hirdessem ki nekik, hogy aznap védőoltás lesz, és itt meg itt kell gyülekezniük valamelyik szünetben. Ezt persze még nem értették volna angolul, ezért az óra végén magyarul mondtam. Szörnyen csodálkoztak, leesett az álluk, az egyik kikerekedett szemű kislány döbbenten mondta: „Nézd, beszél magyarul!”

Vannak, akik szerint a televízióban a filmeket nem lenne szabad szinkronizálni, mert az segítené a fiatalok nyelvtanulását. Mi erről a véleménye?

Ma már ennek semmi értelme nem volna. Ez ma már rossz kérdés. Húsz éve igaz volt, de ma már érdektelen. A mai gyerekek nem is néznek tévét, az életük és a szórakozásuk az interneten folyik. Ki kéne venni a televíziózásra vonatkozó részeket a nyelvkönyvekből és az érettségin sem kellene már erre vonatkozó kérdéseket adni. A televízió a mai gyerekek számára teljesen irreleváns.

Abból, amit eddig mondott, az derül ki, hogy ahol jó a tanár, ott megy az angoltanulás, ahol nem, ott az angol sem megy. Mit lehetne tenni?

az anyagi megbecsülés hiánya miatt. Ez most valamennyire változott. Örültem, amikor életpályamodellt alakítottak a tanároknak, de sajnos a jelenlegi helyzet még mindig nem kielégítő. A pályakezdő kollégák nagyon keveset keresnek, nagyjából a szakmunkás minimálbérnek felel meg a fizetésük. Ezért sajnos a legjobb érettségizők többnyire még mindig más szakokat választanak a tanárképzés helyett. Egy másik fontos dolog, hogy a tanár honnan szerzi a be a muníciót a tanításhoz. A tanár a legtöbbet abból merít, hogy őt hogyan tanították, amit szeretett mint diák, mi működött nála. Emellett nagyon fontos, hogy minél több olyan tanár óráját lássa, akitől lehet tanulni. Kellenének centrumok, ahol jó bemutató órák vannak. Nekem rettentő sokat segített, hogy annak idején a British Council jóvoltából jöttek anyanyelvi angoltanárok, akik zseniális órákat tartottak. Ezekből és kiváló magyar kollégák óráiból tanultam a legtöbbet. Teljesen nem vettem át mindent, de ezek az alapvető élmények segítettek a legtöbbet, hogy később a magam módján, a saját stílusomban jól tanítsak. A tanárok tanterveket nem olvasnak. Ami valóban hatással van a pedagógus tanítási módszerére, az, amit ő átélt mint diák, a workshopok, bemutató órák, amiken részt vett és azok a vizsgák (érettségi, nyelvvizsga), amikre fel kell készíteni a diákokat. Ezekre odafigyelünk, ezek alakítják a munkánkat. Nem a hivatalos központi dokumentumok hatnak tehát arra, hogyan tanítunk.

Ön bemutató órákat tart országszerte. Milyen nehézségekkel találkozik? Mire panaszkodnak a kollégák, a diákok?

Mindig tisztességesen igyekszem készülni az óráimra, de ezekbe az alkalmakba rengeteg munkát fektetek. A bemutatóórák minden pillanatát előre megtervezem és végiggondolom. Így ezek az órák általában remekül sikerülnek. Látok a kollégáknál egyfajta szomorúságot, hogy ők vajon tudnának-e így felkészülni. Mindig visszatérő panasz, hogyan lenne időm ennyit készülni egy órára. Nem lehetetlen, de rengeteget kell dolgozni. Az emberek azt hiszik, hogy a tanárok 20−30 órát dolgoznak egy héten, de ez nem igaz. Én ma is minimum egy órát készülök otthon minden tanórára. Emellett még adminisztrációs teher van, és dolgozatot is kell javítani. Az a tanár, aki rendesen végzi a munkáját, igencsak túl van terhelve és rengeteget dolgozik. Kiváló tanárokkal találkozom országszerte. Meg kéne szervezni, hogy legyenek olyan központok, ahol ezek a nagyszerű kollégák bemutató órákat tarthatnak, hogy a fiatalok, a többiek tanulhassanak tőlük. Ez lenne a lehető legnagyobb segítség az angoloktatás fejlesztésében, és bizonyára inkább szervezési, mint anyagi szempontból jelentene terhet. A kollégák részéről lenne rá igény. Ezt biztosan tudom.

Aki az iskola mellett vagy esetleg érettségi után külön is szeretne tanulni, vagy külön is kell hogy készüljön az érettségire, annak mit tud javasolni?

Vannak olyan kiadványsorozatok, amelyek minden szinten tartalmaznak rövidített olvasmányokat. Ezek között mindenki találhat olyan könyveket, amiket szeret. Én is gondban vagyok, amikor azt kéri egy diák, hogy ajánljak neki könyvet, mert mindenkinek más az ízlése, minden gyerek más könyvet szeret, A Tű a szénakazalban, az Egerek és emberek, A huszonkettes csapdája olyan könyvek, amiket például szívesen olvasnak a diákok, és jó, minőségi filmeket nézni angolul, angol felirattal szintén hasznos. Az új angol érettségi feladatai nagyon jók, fent van mind az interneten az Oktatási Hivatal honlapján. Ez mára már sok feladatsort jelent. Ezek a vizsgák hasonlítanak a nyelvvizsgához, és rengeteget lehet tanulni belőlük. A különböző nyelvvizsgákhoz is rengeteg gyakorlófeladatot lehet találni az interneten. A gyakorlásnak csak a rendelkezésre álló idő korlátozott volta lehet az akadálya. Angliában egész iparág lett a nyelvi kiadványok terjesztése. A komoly presztízzsel bíró brit kiadók ma már kiváló tematikus könyveket jelentetnek meg. Ezek között mindenki talál olyat, ami neki tetszhet. Érdemes odafigyelni arra, hogy a könyvek mellett zseniális, izgalmas digitális tananyagok is elérhetők. Ezekből is rengeteget lehet tanulni.

Konkrétan a nyelvvizsgán mire érdemes odafigyelni?

Senkinek a szókincse sem lehet tökéletes, hiánytalan. Nem lehet minden szót megtanulni, ami előfordulhat a vizsgán a szövegekben. Amit nem tudunk, a szövegkörnyezetből sokszor ki lehet következtetni. Az a fontos, hogy a vizsgázó ismerjen 3−4 rokon értelmű nyelvi struktúrát minden gyakori szituációhoz. Kell hogy legyen a tarsolyában pár kifejezés az ellentétes gondolatok kifejezésére, a konklúzió levonásához, a vélemény kifejezéséhez. Az ilyen szövegösszekötő elemek ismeretére van leginkább szükség. Az is fontos, hogy ne próbáljon meg a vizsgázó olyan szerkezeteket, szavakat használni, amiket egyébként nem szokott. Az ismert, egyszerű dolgokat jól alkalmazni többet ér, mint bonyolult dolgokban hibázni.

Ma már sokan tudnak elég jól angolul. Rengetegen boldogulnak viszonylag jól angol nyelven. Miként lehet ennél is még egy szintet feljebb lépni? Az igazán magas színvonalú igényes angoltudás hogyan érhető el?

Ugyanúgy, mint a magyar nyelvben. Nem mindenkinek fontos a nyelvi igényesség az anyanyelvünkön sem. Aki előre szeretne lépni ezen a téren, annak sokat kell olvasnia szépirodalmat, magas színvonalú sajtótermékeket. Jó angol nyelvű filmeket kell nézni. A TED előadások és hasonló tudományos ismeretterjesztő műsorok is sokat segíthetnek. Ilyeneket én is szoktam földolgozni az idősebb diákokkal.