Medián: Kormánypárti fölény, ellenszenves ellenzék, elsöprő EU-támogatottság

A Fidesz az áprilisi visszaeséstől eltekintve 2017-ben rendre több támogatót tudhatott maga mögött, mint az összes többi párt együttvéve – derül ki a Medián idei évre visszatekintő elemzéséből, amelyet HVG szerdán közölt. 

Egymillió rejtőzködő szavazó

A Jobbik 2017-ben stabilan tartotta második helyét még akkor is, amikor a támogatottsága viszonylag tág határok között mozgott. A választás közeledtével a választani tudó „biztos szavazók” körében ez 13–21 százalékot jelent.

A baloldali ellenzéki pártok együttvéve a lakosság 19–25 százalékának szavazatára számíthattak. Ezeknek az ellenzéki szavazatoknak nagyjából egyharmadát (és legfeljebb négytizedét) az MSZP hozta, további egyötödét (az év vége felé már inkább egynegyedét) a DK, és ugyancsak egyötödét az LMP. A fennmaradó ellenzéki szavazatok a baloldali kispártok között oszlanak meg. A pártpreferencia nélküli választók aránya 2017-ben meglehetősen stabilan, 30 és 33 százalék között alakult.

A választások közeledtével mindig érdemes figyelni az „aktív bizonytalanok” arányát, tehát azokat a „biztos szavazókat”, akik nem tudják vagy nem kívánják elárulni, hogy melyik pártra szavaznának. Az ilyen „rejtőzködő” szavazók aránya júniusban 19 százalékra ugrott, ám 2017 többi hónapjában ennél mérsékeltebben, 12–15 százalék között alakult. Ez nagyjából 1–1,2 milliónyi esetleg megnyerhető választópolgárt mutat.

Egyre ellenszenvesebb ellenzék

Érdekes ingadozást mutat a pártok elutasítottságának mértéke. A HVG megbízásából készített Medián-kutatás szerinti legvilágosabb trend az, hogy 2017-ben az ellenzéki pártok egyre ellenszenvesebbé váltak. Egyedül a Fidesz volt képes viszonylag stabilan (37 és 46 százalék között, az őszi hónapokban 42 százalékon) tartani azok arányát, akik állításuk szerint biztosan nem szavaznának a kormánypártra. Ezzel a Fidesz a legkevésbé visszautasított párt, míg az MSZP-től és a DK-tól zárkózik el a legtöbb választópolgár: novemberben 59, illetve 60 százalék tartotta kizártnak, hogy rájuk szavazzon. Az ellenzék kilátásait lényegesen rontja az is, hogy az év végére a közvélemény többsége esélytelennek látja őket a győzelemre. Mindössze egyötödnyi azok aránya, akik nagyon vagy legalább valamennyire valószínűnek gondolják a baloldali ellenzék választási győzelmét. Egyedül a Jobbik hívei tanúsítanak ennél nagyobb önbizalmat.

Holott a kormánypárt elsöprő fölénye ellenére 2017-ben mindvégig többen voltak azok, akik kormányváltást akartak, mint azok, akik a kormány maradását tartották jobbnak. Az év végére azonban e tekintetben szinte kiegyenlítetté vált a helyzet: már csak hibahatáron belüli a kormányváltásban és a kormány maradásában bízók aránya közötti különbség: novemberben 47, illetve 46 százalék. Ugyanakkor a „kormányváltók” is eléggé megosztottak az összefogást és különösen annak terjedelmét illetően. Ősszel jelentősen megugrott a választókerületekben létrehozandó teljes körű összefogás híveinek aránya – csaknem minden második ellenzéki szavazó ezt szeretné –, ám változatlanul mintegy ötödrészük kihagyná ebből a kooperációból a Jobbikot.

Elégedettek a kormány teljesítményével

A kormány teljesítményének megítélése egyébként a tavaszi megingást leszámítva viszonylag stabilan alakult. Áprilisban a válaszadók 40 százaléka, az év többi részében 45–50 százalékuk értékelte „jónak” az Orbán-kormány teljesítményét. Ez azt jelenti, hogy a válaszadók 8–13 százalékát olyan választók adják, akik – bár nem a Fideszre szavaznának – mégis elégedettek a kormány munkájával.

Talán az állandó kampányhangulatnak, talán a „nemzeti konzultációnak” köszönhető, hogy a választói aktivitás valamivel magasabban alakult, mint az előző parlamenti ciklusok hasonló időszakában. Novemberben már a válaszadók 56 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egy „közeljövőben rendezendő” választáson „biztosan” elmenne szavazni, márpedig hasonló időszakban utoljára a 2002-es választás előtt mért ennél magasabb részvételi hajlandóságot a Medián. E kérdés különösen fontos, mert meghatározó különbség van a kormány maradásában és távozásában reménykedő választóközönség aktivitása között: a novemberi felmérés szerint a kormánypártiak 68 százaléka mondható „biztos szavazónak”, míg a kormány távozásában bízóknak csak az 51 százaléka járulna az urnákhoz. A viszonylag alacsony részvételi hajlandóság tehát inkább a kormánypártok érdeke, az ellenzéknek viszont sokat hozhatna egy sikeres mozgósítás a véghajrában.

Áder János és Orbán Viktor a legnépszerűbbek

Bár a vezető politikusok népszerűségi rangsora átrendeződött 2017-ben, az első két helyet mindegyik Medián-felmérésben Áder János és Orbán Viktor foglalta el. A miniszterelnök-jelöltek között Orbán előnye megkérdőjelezhetetlen, csekély verseny inkább csak az ellenzéken belül figyelhető meg. 

Ha a négy kormányfőjelölt-jelölt – Orbán Viktor, Karácsony Gergely, Szél Bernadett és Vona Gábor – közül lehetne választani, a második legtöbb „szavazatot” Vona kapná, annak ellenére is, hogy a másik két ellenzéki jelölt több ember számára rokonszenves, mint a Jobbik jelöltje. Ám ha egyenként állítjuk őket szembe a regnáló kormányfővel, gyakorlatilag azonos a támogatottságuk. Karácsony és Szél idén többször fej-fej mellett állt a népszerűségi listán, ám Szél támogatottsága stabilabbnak mutatkozott; egész évben 37–39 százalék között ingadozott.

Javuló közhangulat

A lakosság közhangulata április óta folyamatosan javul. Bár a borúlátók aránya rendszerint (az utóbbi hét évben megszakítás nélkül) meghaladja azokét, akik szerint az országban „jó irányba mennek a dolgok”, a különbség 2017 végére hibahatáron belülire csökkent: az optimisták 47 százalékos aránya mellett már „csak” 48 százalék azon választók aránya, akik úgy gondolják, hogy az ország „rossz irányba” tart. Visszafogott bizakodás jellemzi gazdasági várakozásokat is: bár a válaszadók több mint fele (az ország tekintetében 53 százalék, a saját háztartás anyagi helyzete tekintetében 57 százalék) nem számít számottevő változásra a következő egy évben, azért a pesszimistáknál (13 százalék) valamivel többen vannak olyanok, akik javulásra számítanak (az ország tekintetében 26, a saját háztartásukat illetően 28 százalék).

EU-tagság: elsöprő támogatottság

A sokféle megosztottság mellett változatlanul kiemelendő egyetlen olyan ügy, amelyben a magyar társadalom meglehetősen (és egyre növekvő mértékben) egységes: november végén már a népesség rekordhányada, 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy „teljes mértékben” vagy „inkább” támogatja az ország tagságát az Európai Unióban.