Az erdélyi magyar politika tehetetlenségéről

„Nos, a dolgok éppenséggel nem a jó irányba haladnak: naponta tapasztalhatjuk, amint a román hatalom éppen visszavesz az utóbbi közel három évtized alatt ilyen-olyan, többnyire külpolitikai kényszer hatására megadott jogainkból. Ehhez pedig az erdélyi magyar politikum – a hatalom pótszékében csendben meghúzódó képviselői révén – cinkos módon asszisztál. Segítségre pedig – az Orbán-kormányt leszámítva – sehonnan sem számíthatunk, Európa országainak elég a maguk baja, az EU-nak és Brüsszelnek pedig nincs érkezése az erdélyi magyarság sérelmeivel foglalkozni.

Az önrendelkezésért vívott harc, az autonómiatörekvések területén halmozta fel a legnagyobb adósságot az erdélyi magyar politika. Közel harminc esztendő alatt egy tapodtat sem lépett előre, pusztán csak beszélnek róla – azt sem mindig, kizárólag választási kampányok idején veszik elé, porolják le a témát, hogy a választások másnapján azonnal megfeledkezzenek róla –, a cselekvésig sajnos máig nem jutottak el, legfennebb a pótcselekvésig. Lásd a nemzeti tanácsok sűrű tevékenységnek tűnő semmittevését.”