Be kell-e szállni a Weinsteinek kocsijába?

„Cikkek sora jelenik meg arról, hogy Hollywood romokban, az álszentek eljátsszák a megrökönyödést, amikor kiderül a mindennapos pletykáról, hogy jesszus, mégis igaz. Valahogy mindig férfiak a bukott emberek, miközben valószínűleg pont ugyanannyi nő játszik a szexualitásával, és teszi fel egy lapra, ha megérzi a lehetőség feromonos illatát. (...)

Amit tehetünk, hogy beszélünk a fiainkkal is, elmondjuk nekik, hogy nem minden készpénz, az igent meg kell várni. Ezt pedig nem lehet elég korán elkezdeni. Hat éves fiam minden nap azzal jön haza az oviból, hogy üldözik a lányok, minden nap más akarja férjül venni, az egyik kislány még a szemét is ki akarta festeni. Mit tanítsak neki? Hogy a lányok ilyenek? Akkor gusztustalanul sztereotip vagyok. Vagy azt, hogy hajtsd el őket a francba? Akkor meg erőszakot tanítok neki, ugye. Cifra egy helyzet ám...

Lehet, hogy itt az ideje megbarátkozni azzal, hogy a nemi ösztönök minden genderideológiai törekvés ellenére működnek kiirthatatlanul. Amit meg kell tanítanunk a gyerekeinknek az az erkölcs, akármilyen fájó is ez a »haladóknak« – mert az jól látszik, hogy a haladóliberális szabadosság rusnya csapdákat rejteget, sírás a vége. Meg kell tanítani a gyerekeinket könyörtelenül nemet mondani, és azt is, hogy a nemleges választ tiszteletben kell tartaniuk nekik maguknak is. De ami a legfontosabb, többet kell beszélnünk arról, mi a jó és mi a rossz,mi érték és mi nem, posztmodern relativizálás, maszatolás, felmentegetés, érzékenyedés nélkül.”