Ön hogyan tudta annak idején összeegyeztetni a versenysportot a tanulással?
Szerencsém volt: a sportiskolában heti nyolc edzésből három reggel nyolckor kezdődött, az órarendbe beépítve. A kiegészítő tantárgyakból elég volt vizsgáznunk. Jó lenne, ha ma is több effajta vízilabda-akadémia működne, mert a hajnali edzések hosszú távon inkább ártanak, kiégnek a fiatalok.
Rövid ideig a női pólóválogatott másodedzője is volt. Mennyiben más vízilabdázó lányokkal dolgozni?
Korábban nem nagyon ismertem azt a közeget, a férfi vízilabdások nem feltétlenül figyelik árgus szemekkel a női szakágat. Ott picit több az érzelmi töltet, de a lányok nagyon becsületesek: ha feladatot adok nekik és hátat fordítok, biztos mindent megcsinálnak. A fiúk is keményen hajtanak, de ha van mód csökkenteni az adagot, szívesen megteszik. Hozzájuk kell egy kis ostor.”