Ideje pappá szentelni nős férfiakat, írok a pápának

Beer Uram! Írjon Leninnek is! Ő biztos válaszol!

Szerpapok (diakonusok) ma is lehetnek házas férfiak. Azzal egyetértenék, hogy hívjanak meg mind több házas, arravaló férfit szerpapnak, ösztökéljék az embereket, hogy váljanak azzá, s vonják be őket a munkába. Taníthatnak, tarthatnak igeliturgiát, segíthetnek sok mindenben.

Egyházhű világi katolikusként nagyon helyes lépésnek gondolnám nős férfiak pappá szentelésének engedélyezését, hiszen Európában (!) a paphiány egyre égetőbb, a helyzet gyors és hatékony megoldásért kiált. Az európai kereszténység nem eshet el, az nagyon nagy baj lenne. Nyilván - ahogyan a későbbi XVI. Benedek megfogalmazta "A föld sója" riportkötetben - ez önmagában nem fogja megoldani a paphiány problémáját. Viszont igen jelentős, eddig kihasználatlan erőforrásokat kapcsolhat be az Egyház munkájába. (Aki időt nyer, életet nyer?) A létszámfeltöltésen túl gondolhatunk itt a férjként, apaként, családfenntartóként, dolgozóként szerzett élettapasztalatok lelkipásztori hasznosítására is. Az is fontos szempont lehet, hogy ha valaki világi katolikusként az élet megpróbáltatásain keresztül kitartott a hite mellett sok éven/ évtizedeken át, akkor valószínűleg a továbbiakban is lehet rá építeni, nem fog könnyen életfelfogást ill. pályát módosítani. Létükkel nagyon is aláhúznák, kiemelnék a cölibátust vállaló papság különleges értékét és hatékonyságát. Még inkább feltűnne az, hogy valaki nagyon sok mindenről lemondva radikálisan Isten országának szenteli az életét, mikor azt megtehetné családosként is. (Pl. az ortodox keresztényeknél csak nőtlen pap lehet püspök.) Tudjuk, hogy az apostolok között egyaránt voltak nős és nőtlen férfiak. Így most ezzel a lépéssel is közelíthetnénk a bibliai kép felé. A "Több szem többet lát" elv talán itt is beigazolódna. A dolgok sokféleségéből kiindulva bizonyára vannak dolgok, amikhez cölibátusban élő egyházmegyés papként lehet igazán tapasztalatot szerezni, vannak, amikhez szerzetesként és vannak, amikhez családosként. E tapasztalatok beépítése a döntésekbe megint csak hozzájárulhatna a jövő építéséhez. A mai modern világ információgazdagságában lehetősége van az Egyháznak arra, hogy a múlt és a ma szempontjait, tanulságait, hibáit elemezve a lehető legjobb rendszert alakítsa ki. Most először egyszerre, naprakészen láthatjuk, elemezhetjük az ortodox, görögkatolikus és protestáns testvérek tapasztalatait, felmerülő nehézségeit, tanácsait. Így pl. el lehet gondolkozni azon, hogy mennyi legyen az alsó korhatára és egyéb feltételei a nős férfiak pappá szentelésének (vir probati: hitükben kipróbált férfiak).

Carlo Caretto a Kerestem és megtaláltam című könyvében, már elmélkedik erről a problémáról. Végül is a pápán múlik. De volt már erről régebben szavazás és akkor a papok nagy százaléka a cölibátus mellett döntött.