A kettős állampolgárság az összetartozás fokmérője

2017. július 02. 10:41

Kérdem én, a jogaiért folytatott küzdelemben milyen érveket hozhat fel egy közösség, ha azt érzékeli, hogy a sajátjainak sem kell. Interjú.

2017. július 02. 10:41
Szili Katalin

„A külügyminisztérium számításai szerint az idén az egymilliomodik határon túli magyar is megkapja az anyaország állampolgárságát. Mit jelent ez annak tükrében, hogy 2004. december 5-én pártjával szembemenve támogatta a kettős állampolgárság megadását?

Ha ebben a kérdéskörben az időszámítást picit korábban, 2004-től kezdenénk, akkor a 2010-ig tartó időszakot rendkívül sajnálatos periódusnak tartanám. Azelőtt is, azután is, most is gyakran találkoztam, találkozom erdélyi és csángóföldi magyarokkal, akik egy kicsit – bocsánat, nem is kicsit – úgy érezték: megtagadta őket az anyaország. Ez egyrészt rendkívül fájdalmas érzelmi traumát jelentett, ugyanakkor volt egy politikai hozadéka. A szocialista párt kampánya és a népszavazás eredménye tükrében a határon túlra szorultak kiszolgáltatott nemzetrésznek tűntek a többségi társadalom szemében. Kérdem én, a jogaiért folytatott küzdelemben milyen érveket hozhat fel egy közösség, ha azt érzékeli, hogy a sajátjainak sem kell.

Hogyan látja, sikerült-e ezen a traumán túllépni?

Házelnökként a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, a KMKF alapításával igyekeztem tenni valamit azért, hogy a határon túliak és az anyaországi szervezetek közti magyar–magyar párbeszéd mégse szakadjon meg. Abban az időben sikerült néhány fontos stratégiát megalkotni, mint például a szórvány-, a kulturális vagy a gazdasági stratégia, amire mindmáig nagyon büszke vagyok. Ezek komoly együttműködést jelentettek annak idején ahhoz, hogy a későbbiekben gyakorlatba is tudjuk ültetni. Úgy gondolom, a 2010-es törvény, amely az állampolgárság könnyített megadását jelenti, végérvényesen felülírta az azelőtti időszakot.

A magyarországi pártok megítélése terén kialakult-e valamiféle összhang a határon túli magyarság ügyében?

Elértük azt, hogy három fontos kérdésben egyetértés van: egyrészt az állampolgárság, másrészt a választójog megadásában, illetőleg az autonómia kérdésében. Hangsúlyoznám, hogy értse mindenki: ez uniós keretek közötti, az európai gyakorlatoknak megfelelő autonómiát jelent, ami nem a többségi társadalom ellen irányul, hanem azt, hogy mi magunk fogalmazzuk meg, melyek azok az intézményi keretek, amelyek maximálisan biztosítani tudják a személyi és kulturális önrendelkezésen túl mindazt az eszközrendszert, amely az identitás és az anyanyelv megőrzéséhez hozzájárul. Persze a magyar–magyar egyeztetés folytatódik, de jó lenne még idén ősszel »lekerekíteni« az autonómiakoncepciót, mert 2018-ban Magyarországon választások lesznek.”

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
csuka
2017. július 03. 11:38
Anyád fokmérője, te politikai kurva.
Send
2017. július 02. 23:51
Valójában egy Erdélyben, Vajdaságban stb. élő magyar aki max. turistaként jön Magyarországra néha, egy dologban élheti meg a magyar állampolgársággal járó jogait és kötelességeit. Leszavazhat a Fideszre. Valójában erről szólt az egész. Azért, hogy érzelmi igényeket kielégítsünk és azt a hamis képzetet keltsük, mintha fölöttük dönthetne a magyar OGY, mintha megint nagy Magyarország lenne, ezért ők beleszólhatnak az életünkbe kívülállóként. Megmondhatják ki hozzon törvényeket adókról, oktatásról, egészségügyről, büntetőjogról stb. amely meghatározza az életünket, de az övékét nem. Őket semmire sem kötelezheti az általuk megszavazott OGY, bennünket igen. Magyar állampolgárságot mindenkinek, aki közös sorsot él velünk ebben az országban, legyen az székely vagy nigériai. De itt éljen! Úgy adózzon mint mi, olyan legyen az eü. ellátása, neki is kelljen homokzsákot pakolni ha polgárvédelmi helyzet van. De kibicként? Bár élnénk közös sorsot, de könyörgöm, nem ez van, és ettől se lesz az! Szembe kell nézni a tényekkel, nem ez a helyzet. Még így se. Nem szűnt meg Trianon. Ez így parasztvakítás. Egy állam egy meghatározott földrajzi területen fejtheti ki a szuverenitását, ezért olyan külföldieknek adni állampolgárságot, akiknek a múltban, jelenben nincs közük az állam területéhez, nem itt születve vándoroltak ki, mentek el dolgozni, legtöbbjüknek nincsenek itt rokonai, talán még nem is jártak sohasem ebben az országban. Az ilyen politika értelmetlen, illetve részérdekeket szolgál. Kettős mérce. Értem, hogy ehhez kicsit érteni kell az alkotmányjogot, s nem lemenni kutyába, hülyíteni az embereket. Egy jogintézmény nem érzelmi igények kielégítésére kell szülessen és ahogyan én nem szólhatok bele a székelyek szerveződéseibe, nem korrekt, hogy onnan ők beleszólhatnak, hogy kinek az adópolitikája érvényesüljön, de persze csak nekünk itt, nekik ott nem. Rengeteg sokkal hasznosabb módja lehet a külhoni magyarok támogatásának, mint a csak a fideszre-szavazásra való "állampolgárság". Az állampolgárság nem kulturális szolgáltatás. Nem véletlenül nem kap minden amerikai brit állampolgárságot, vagy minden mexikói spanyolt, mert, hogy a nagyapjuk, dédapjuk valaha az volt. Sajnálom szegény erdélyieket, akik a címeres igazolványt simogatva azt hiszik, valami változott azon túl, hogy hálásak lehetnek a fidesznek. Sajnos semmi, az életüket továbbra is a bukaresti törvények és nem a budapestiek határozzák meg. Önáltatás mást hinni, és valójában velünk meg inkorrekt. Mert az ő gyereke nem jár KLIK-es iskolába, ő nem adózik ezzel az adórendszerrel, és nem 27%-os ÁFÁ-t fizet. Akinek ezek itthon nem tetszenek az tudhatja, hogy a többiek vagy ő is, akik erre szavaztak, azok is viselik a következményeket, nemcsak a más pártra szavazók, de erdélyi barátaink miként viselik a rossz vagy jó húsbavágó döntések következményeit? Tényleg úgy érzik jogos, hogy ők mondják meg ki legyen a mi Országgyűlésünk és nem az övéké? Vagy ha az övéké is, azt mondják, akkor mennyire korrekt, hogy a negatív következmények viselése nélkül döntenek ők is ugyanolyan joggal mint mi, de semmi kötelességgel? A kulturális, nemzeti együttműködésnek nagyon sok módja lehet. Támogassuk őket, menjünk hozzájuk, üzleteljünk, barátkozzunk, de ne hazudjunk! Ők kisebbségi magyarok. Nem attól oldódnak meg a problémáik, hogy úgy teszünk mintha nem azok lennének és a probléma immáron megoldva. Nem, nincs megoldva! Továbbra is küzdeni kell az ottani iskolákért, színházakért, templomokért, munkahelyekért, az ottmaradásukért, az emlékhelyekért. De nem ezzel a hazugsággal. Ha a magyar állam fennhatósága alá tartozik Erdély vagy a Felvidék, akkor legyen állampolgárságuk. De addig ez csak pártpolitikai célokat szolgáló átverés.
szekula
2017. július 02. 22:18
szilikát: enyhén mérgező bomlástermék szilikatizálódás: mindenki rakja össze maga...
he-he
2017. július 02. 21:22
Katica megint leszopta vikit.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!