Kémény élmény – A hosszútávfűtő magányossága

Bármely vetélkedő győztes kérdése lehetne, hogy mi Budapest legmagasabb épülete. Ki gondolná, hogy kétszáz méterével a Kunigunda utcai fűtőmű kéménye maga mögé utasítja a városban található bármelyik, képeslapokról visszaköszönő társát? Az őszi idő beköszöntével ide invitálta sajtóreggelire a FŐTÁV Zrt. a sajtót, köztük a Mandiner tudósítóját.

A fűtőmű Békásmegyertől a Komjádi Uszodáig harmincháromezer lakást tart melegen, de a kémény akár kétszer ennyit is ki tudna szolgálni – meséli Balogh Róbert, a FŐTÁV értékesítési vezetője. A cég szinte bármilyen megújuló energiaforrást be tud illeszteni a rendszerébe, törekszik másodlagos energiát hasznosítani. A budapesti távhő nyolcvan százaléka hulladék égetésekor keletkező, valamint villamosenergia-termelés során felszabaduló hőből származik. Így évi harmincezer tonna káros anyag kibocsátásától kímélnek meg minket. Ám adott esetben egy óra alatt képesek akár 18 ezer köbméter gázt is eltüzelni.

Herpai Attila, a cég kommunikációs igazgatója szerint sokak fejében a távfűtés „lila ködként” él. Tévedés, hogy a távhő csak a panellakásokat melegíti, ezzel fűtik az Állatkertet, a Müpát vagy az Allee bevásárlóközpontot is. A FŐTÁV a lakótelepek rossz fűtöttségéért kap hideget-meleget, pedig annak szolgáltatási felelőssége csak a pincékben lévő hőátadókig terjed. A gond a házak a rossz szigetelésben, az elöregedett csöveiben van.

Míg a távfűtést az átlag polgár még szitokszóként is használja, addig egyre több tervező fedezi fel annak előnyeit és tervezi így épületét. Sokan ráébredtek már, hogy jobb, ha egy károsanyag-kibocsátó hely van magasan a város felett, mintha száz meg száz kis kémény pöfékel szüntelen. Az előnyöket az elmúlt évtizedben már például Bécs is belátta, tudatos döntéssel távhőre kapcsolta belvárosát. Ezt a példát követné a FŐTÁV is Budapesten; s ha tehetné, a peremkerületektől a város szíve felé terjeszkedne. Erre lehet is esély, hisz 1972-ben itt az első kazán még egy sínre hegesztett gőzmozdony volt.

A kéménytúra a 200 méteres kürtő meghódításával indul. Az utat szerencsére nem gyalog kell megtenni, egy kicsi, ám annál zajosabb lift visz fel a város fölé. Az út így is nyolc percig tart a koromsötétben, fényt csak a felvonó lámpája ad.

Útközben megnyugtatásként a kísérőnk elmeséli, hogy a kémény teteje akár fél métert is kileng, ha nagyobb a szél. Innentől pánikszerűen próbálok visszaemlékezni, hogy milyen idő volt lent. Felér a lift, gyönyörű napsütés és szélcsend fogad. A pazar kilátásért pedig talán gyalog is érdemes volna felmászni.

Mindent és még annál is tovább lehet látni, alattam egy kétmilliós terepasztal terül el. Míg észak felé ragyogóan tiszta az idő, délen Budapest képét szmog ködösíti. De mit lehet tenni: mindenki füstölög, ki lélekben, ki fizikailag. De legalább az állatkert jegesmedvéi idén se fognak fázni.

(Képek: Fővárosi Blog)