Milyen (nem) lesz az uniós menekültpolitika?

„Az uniós szintű megoldások egyik véglete az ausztrál modell lehetne, amelyben a szigorúan őrzött határokon csak legálisan juthatnak át a migránsok. A hiányszakmákban megnyitják a legális bevándorlás lehetőségét, miközben a menedékkérőket az EU területén kívül helyezik biztonságba, és ott döntenek kérelmükről.

A másik, sajnos valószínűbb, brüsszeli javaslat a jelenlegi helyzetet konzerválná, csak bővítené a legális munkavállalás lehetőségét és megtoldaná azt egy kötelező befogadási kvótával. Migránsok tízezreit utaztatnák ide-oda a kontinensen, akik idővel a saját logikájuk szerint úgyis oda mennének, ahová a remény hajtja őket.

Jelenleg aligha várható, hogy az EU gyökerénél kezelje a problémát: Nem szüntetik meg a húzóhatást például azzal, hogy szűkítik a »politikai menekült« fogalmát. Most ugyanis mindenki annak mondja magát. Nem büntetik a hazudozást, az adatok eltitkolását vagy az embercsempészekkel való együttműködést, pedig aligha hihető, hogy a migránsok 90%-a fura mód pont január elsején született, vagy ilyen sok lenne közöttük a homoszexuális. Az is furcsa, hogy személyazonosító okmányaik rendre »elvesznek«, de csodák csodájára az okostelefonjaikat mindig sikerül megőrizniük.

Igazmondásra persze az EU részéről is szükség lenne: Végre ki kéne mondani, hogy Európa nem tud, és nem is akar mindenkit befogadni.”