Itt a GDP ünnepe!

„Tudom-tudom, sokan azt vetítik előre: kifullad a növekedés, s minden, ami jó, csak átmeneti, azonban még ha így is van, akkor is örülni kell annak, hogy két év átlagában már három százalék feletti bővülést ér el a magyar gazdaság. Mellesleg drámáról szó sincs, a normális gazdasági körülményeket – két-három százalékos növekedés, moderált infláció és alacsony költségvetési hiány – képes teljesíteni Magyarország. Persze máris hallom a fülemben a kérdéseket, felvetéseket. Kit érdekel, hogy a bruttó hazai termék, a GDP – a gazdaság éves teljesítményét kifejező mutató – hogyan alakul? Csak azt hiszik el az emberek, amit a hétköznapokban éreznek, látnak és megtapasztalnak. Vagy nem?

Egyáltalán jelent-e valamit a gazdasági növekedés önmagában? Mert a »dolgozó népet« elsősorban az érdekli, hogyan is részesül ebből! Továbbá ennek a bővülésnek a legnagyobb részét éppen a multinacionális cégek hozzák össze, ők fogják majd szétosztani közöttünk a többletet? Ugyan, hagyjuk már! Ha csak egy szűk kör élvezi a gyarapodást, akkor ebből 2018-ban »nagy bukó« lesz, a kamuzás ideje tehát lejárt!

De most arra kérek mindenkit, hogy ne a személyes ellenszenvek, hanem a tárgyilagos valóságmegítélés alapján vélekedjen. Mert rég nem látott adatok sorjáznak, amelyek mögött a teljesítmény immár elvitathatatlan, és a folyamat nem ér véget. Nézzük a legfrissebbet: miközben folyamatosan csökken a munkanélküliségi ráta, addig a versenyszférában dolgozók száma már átlépte az 1,9 millió főt. Utoljára ilyenre még a válság előtti időkben volt példa. Eközben a reálbérek emelkedése is folytatódik. Márpedig ez tükrözi a gazdaság jelenlegi helyzetét, miszerint megindult a fellendülés.”