Progresszív újságírás a XXI. században címmel rendezett beszélgetést a Széchenyi István Szakkollégium február 18-án a Budapesti Corvinus Egyetemen. A meghívott előadók a mai magyar online újságírás képviselői voltak: Uj Péter, a 444 alapítója, Szily László, a Cink munkatársa, valamint Balogh Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője, a vitát Saffer Zsuzsanna moderálta.
Az előadás a „mitől progresszív a progresszív újságírás” felütéssel kezdődött, és mint kiderült, az előadók egyike sem érzi igazán magáénak ezt a meghatározást. Amit csinálnak, nem azért teszik, hogy az feltétlenül progresszív legyen. Balogh arról beszélt, hogy egy újság akkor jó, ha friss és ötletes, de ez mindig is így volt. A beszélgetésből kiderült, hogy míg a Mandinernek van felvállalt, jobboldali világnézete, addig Szily szerint a Cink csak a feltétlen szórakoztatásban hisz.
Az internet elterjedésével visszaszorult a nyomtatott sajtó, ugyanakkor megjelent egy új, az egykori olvasói levélhez hasonló, ám azon túlmutató jelenség, az olvasói hozzászólás lehetősége. Az előadók egyetértettek abban, hogy Magyarországon igencsak nemzetközi mércével mérve is kemény kommentelői kultúra alakult ki, ami talán éppen a Mandiner esetében mutatkozik meg a leglátványosabban. Szily elmondta, hogy a Cink többek között azzal a céllal jött létre, hogy publikáló platformot teszteljenek vele – ez a Kinja. Náluk cél a kommentelőkkel való párbeszéd kialakítása.
Az előadók a közel két órás előadás során nem nagyon hagyták lankadni a hallgatók figyelmét: Uj történetei, Szily markáns megnyilvánulásai és Balogh közvetlen szavai hozzájárultak a jó hangulathoz. A hallgatók megtudhatták, hogyan jött létre bosszúból az Index korábbi munkatársaiból a 444; milyen kis szerkesztőséggel, de milyen jó hangulatban működik a Cink; valamint honnan indult és mivé nőtt a magát polgári undergroundként meghatározó Mandiner. Volt elmélkedés a megosztás kultúrájáról, a „kattintásvadászatról”, arról, hogy miért nem használják itthon tömegek a Twittert és a Tumblr-t – még egy kis gender-témára is jutott idő, ahol kiderült, hogy miért nem nagyon dolgoznak nők a Cinknél és a 444-nél.