A Déli Áramlat után: két szék között pad alá

 

 

Hát... igen is meg nem is.

 

 

Én azt gyanítom, hogy azért állnak el a dologtól, mert Oroszország most már nincs abban a gazdasági helyzetben, hogy finanszírozzon egy kétes gazdasági megtérüléssel kecsegtető beruházást, ami inkább csak politikailag lehet hasznos. Az orosz rubel és az orosz költségvetés összeomlóban van, múlt héten volt az OPEC-döntés, ami azt mondta, hogy nem csökkentik a kvótákat, tehát továbbra is sok olaj marad a piacon. Ez még lejjebb nyomta az olajárat, azt pedig tudjuk, hogy az orosz költségvetésbe befolyó összegnek nagyjából a fele az olajból meg a földgázból jön. Oroszországnak, úgy néz ki, gyakorlatilag elfogyott a pénze.

 

 

Nyilván ezek nehezítik. A vezetékkérdés politikai természetű ügy, ami jórészt arról szól, hogy ki foglalja le a déli útvonalat, és ki hozhatja el az arrafelé elérhető gázt Európába. Az EU-ban azonban nem lehetne azt a vezetéket úgy üzemeltetni, ahogy azt a Gazprom szeretné, és ebből egy csomó kellemetlenség adódott. De az a lényeg, hogy szerintem egyszerűen az oroszok nem látják értelmét folytatni ezt a harcot, mert ha meg is nyernék a csatát, nagyon kétséges, hogy tudnák-e finanszírozni most ezt a beruházást.

 

 

Ez egy nagyon izgalmas történet, és igazából fel sem tudom még mérni a jelentőségét ennek a dolognak. Azt látni kell, hogy az elmúlt évtizedben a magyar politikai elit rászállt arra a vonatra, hogy kell építeni legalább egy másik vezetéket. Tehát nem volt olyan energetikai döntés, ahol ne merült volna fel, hogy Magyarországnak több vezetékre van szüksége az energiaellátás biztonsága érdekében. Tulajdonképpen mindig ez hangzott el, legyen szó akár a Nabuccoról, akár a Déli Áramlatról.

 

 

Hát... Eddig volt gáz. Egyszer-kétszer voltak problémák, amik politikai dolgok voltak: 2006-ban meg 2009-ben nem kaptunk (elég) gázt, hogy pontosan kinek, az oroszoknak vagy az ukránoknak a hibájából, azt máig köd fedi, de igazából nem is lényeges, a kiszolgáltatottságon van a hangsúly. Viszont Magyarország földgázfelhasználása csökkent az elmúlt 7-8 évben és ezáltal orosz beszállítás jelentősége is csökkent. Nem szűnt meg, tehát továbbra is jelentős tétel, és jelen pillanatban nem is lehetne megoldani az ország ellátását az Ukrajnán áthaladó Testvériség vezeték nélkül. De nagyon sokat enyhültek a problémáink: csökkent a felhasználás, sikerült a tárolási kapacitásokat növelni, bővültek és bővülni fognak a határkeresztező kapacitások Ausztria és Szlovákia felé. Természetesen szükség lenne arra, hogy a nyugat-európai gázhálózattal szorosabb kapcsolatunk legyen. De a helyzet az, hogy ugye két vezetékről is szó volt, és mindig azt mondták a politikusok, hogy nekünk szükségünk van legalább az egyikre, a diverzifikáció érdekében. Ha a forrásdiverzifikáció nem megy, akkor legalább az útvonal diverzifikálva legyen, mert ha az oroszoktól jön is a gáz, a Déli Áramlaton keresztül legalább biztosan jönni fog. Ezen a vonaton lelkesen rajta ült mindenki Gyurcsány Ferenctől kezdve Orbán Viktorig, sőt talán még korábban is. Aztán a Nabucco végül is elbukott. Sok minden elhangzott, hogy végül is nekünk akár jöhetne mindkettő is, de az egyik legalább... És most ott tartunk, hogy egyáltalán nem lesz másik vezeték.

 

*

 

Perger András

 

 

 

Ez csak porhintés, én nem számítok arra, hogy az AGRI egyhamar komoly projekt lesz. Most nyilván kapkodás van, mert idehaza szemmel láthatóan nem számítottak erre a döntésre. Az oroszok eddig nagyon beleálltak ebbe a történetbe és erősen versenyeztették az elmúlt évtizedben a régió országait, hogy ki akarja, hogy felé menjen a vezeték? Szerbia, majd Magyarország, vagy legyen Horvátország-Szlovénia, és kerülje ki Magyarországot? Az oroszok tehát itt rengeteg szálat mozgattak, ami mentén valószínűleg sok mindenhez hozzájutottak, információktól kezdve olaj-földgáz cégekben szerzett üzletrészeken át egyéb érdekeltségekig. Azért mondom, hogy nehéz megítélni a jelentőségét, mert az elmúlt évtizedekben változás történt a balkáni országok energiaszektorában, és e mögött a változás mögött komoly felhajtóerőt jelentett, hogy rá akart ülni mindenki a Déli Áramlatra. Ez egy nagy pofára esés mindenkinek, hogy az oroszok most azt mondták, hogy nem lesz ebből semmi.

 

 

Szerintem olyan sok pénzt nem tettek bele. Ebben a történetben sokan terveztek már sok mindent. Nálunk is megjelent, hogy majd építünk nagy gáztárolókat a vezeték mellé, és mi leszünk majd a Gazprom elosztó központja. Aztán mostanra ki is adtuk a tárolók egy részét nekik, a Déli Áramlat nélkül is. A baj az volt:. igazán sose lehetett tudni, hogy Magyarországnak mi az érdekeltsége ebben a történetben. Az első szerződésből, amit Gyurcsányék írtak alá, az nem derült ki, hogy Magyarország ebből hogyan fog profitálni; cserébe viszont le volt írva, hogy nekünk mi mindent kell belerakni a projektbe. Én azt hiányoltam, hogy megtudjuk: Magyarországnak ebből hol származik előnye? Túl azon, hogy két vezetékünk lesz, és ha az ukránok felől valamiért nem jön a gáz, akkor még mindig van egy másik, amin keresztül jöhet. Időnként mondták, hogy majd a tranzitdíjból részesülünk, csak épp azt nem lehetett tudni, hogy ez a tranzitdíj majd mekkora lesz. Rengeteg kérdőjel volt.

 

Ötletelés van csak most. Valójában csak egy projekt létezett, a Déli Áramlat, de az megdöglött. Ötletem nekem is sok van, hogy mi kéne karácsonyra, csak ki fogja azt kifizetni? Itt is az van, hogy kell a kapacitásbővítés és kell a vezeték meg minden kell – mondják a politikusok –, csak hát az a kérdés, hogy ki fogja kifizetni? Eddig úgy nézett ki, hogy Oroszország hajlamos finanszírozni olyan dolgokat, amelyek politikailag izgalmasak, még ha nem is biztos, hogy megtérülnek. A Déli Áramlat pont ilyen volt. Arra hivatkoztak, hogy majd nagy gázigény-növekedés lesz Európában, és ezért van szükség a Déli Áramlatra vagy a Nabuccóra, vagy ahogy idehaza táncoltak a kérdés körül: akár mindkettőre. A Nabucco kontra Déli Áramlat arról szólt valójában, hogy ki milyen kitermelési kapacitásokat tud lekötni és elhalászni a másik orra elől, illetve, ki foglalja le a déli szállítási útvonalat. A Nabuccóról kiderült tavaly, hogy nem lesz rentábilis, mivel a gázigény-növekedés csak nem akart beindulni, sőt, jött a válság. A vezetéképítés költségei inkább csak drágábbak lettek az elmúlt évtizedben. A Nabucco nem csak azért halt meg, mert senki nem akart gázt belepumpálni, hanem mert a végén pénzt se akart igazán senki belepumpálni, mivel látszott, hogy nem fog megtérülni. Most az oroszoknak miért lenne megtérülő, hogy ha Európában nem akar növekedni a gázfelhasználás, a jelenlegi igényeket pedig Európa ki tudja elégíteni Észak-Afrikából, Norvégiából és az amúgy meglévő orosz vezetékeken keresztül? Most erre ennyit minek rááldozni...? Itt egy több Paks-nagyságrendű beruházásról, több 10 milliárd eurókról beszélünk, amit néhány év alatt bele kellett volna rakni ebbe a rendszerbe. A politikai haszna meg az lett volna, hogy Ukrajnát lehet zsarolgatni, hogy nem arra megy a gáz; és azért persze Kelet-Európát is továbbra is ki lehetett volna játszani, mert továbbra is elsősorban az oroszoktól függött volna a gázellátásuk.

 

Ez utóbbi természetesen nem változik a Déli Áramlat kidőlésével, de az egyelőre nem világos, hogy a jelenlegi ukrán helyzet mennyire játszott szerepet a döntésben és mire számítanak az oroszok a jövőben? Persze, az oroszoknak is szüksége van a földgázból származó bevételre, de azért ezzel a döntéssel biztosan aggodalomra lehet késztetni a függő országokat. Nem csak az ukrán háborús helyzet kelt itt bizonytalanságot, hanem az ukrajnai gázvezetékrendszer állapota is: régóta kellene költeni a karbantartására, de nem ez nem történt meg, és a ki tudja meddig és milyen eredménnyel járó háborúskodás sem segít ezen a problémán. De ez a Gazprom problémája is. Hogy a döntés mögött mekkora arányban van az, hogy nem tudják finanszírozni a vezetéket; és mekkora arányban az, hogy berágtak az ukrajnai helyzet, a szankciók, meg az uniós akadékoskodás miatt, az kérdéses számomra. Az biztosnak látszik, hogy kell a pénz: az oroszok már elkezdtek kiárusítani a kincsesládikából ezt-azt. Most a Rosztnyeftnek, az olajvállalatnak adták el egy részét. Tehát ha most amúgy sincsen pénz, amúgy is ilyen rázós ez az egész a sztori, meg még az EU is folyton ugrál emiatt, akkor az majd a megtérülést tovább fogja rontani; és most végképp nincsenek az oroszok olyan helyzetben, hogy ettől el tudjanak tekinteni, úgyhogy erről a dologról most lemondtak. Nyilván ez az oroszoknak is nagy pofára esés, mert már évek óta nyomják nagyon keményen ezt a dolgot. Úgyhogy súlyos érveknek kellett lenniük a döntés mögött.

 

*

 

 

 

Nem hiszem, hogy a döntés független attól, hogy az olajár zuhanásával az orosz költségvetésből elfogyott a pénz. Számunkra ebből a szempontból még az is izgalmas kérdés, hogy itt van Paks, amit az oroszoknak kéne finanszírozni. Ami egyébként most ugyancsak kétségessé vált, hogy lesz-e és ha igen, mikor lesz pénzük az oroszoknak, és hogy pont nekünk adják-e? Hiszen a szerződések, amik szentesítenék azokat, amikről az előzetes paksi szerződésekben megállapodtak, azok még nem születtek meg.

 

 

Simán lehet. A magyar politika már vagy egy évtizede igyekszik kezelni valahogy azt a problémát, hogy energetikában az oroszoktól függünk. Sajnos úgy sikerült kormányozni, hogy egyre inkább foglyaivá válunk ezeknek az ügyeknek. A Déli Áramlat és Paks mellett ott van még egy kulcskérdés. Jövőre kell megállapodni az oroszokkal a gázvásárlási szerződés megújításáról, mert a mostani lejár – vagyis arról, hogy mennyi gázt fogunk venni és mennyiért. Ezek az ügyek minden bizonnyal összefüggnek valahogy, de legalábbis kísérletet lehet tenni az összekapcsolásukra, és a tárgyalások során kedvezményeket elérni: nyilván nekünk van kevesebb ütőkártyánk ebben az egész történetben. És egy dolog ki is esett most ebből. A Déli Áramlat bekerülési összegében és hosszú távú hatásában talán még nagyobb jelentőségű volt az oroszok szempontjából, mint a paksi erőmű. El tudom képzelni, hogy például a Déli Áramlat támogatásával igyekeztünk egy kedvező árképletet kialkudni a következő gázármegállapodásnál; illetve reménykedtünk, hogy nem kell kifizetnünk azt a gázt, amit a mostani szerződés értelmében át kellett volna vennünk, de a fogyasztás csökkenése miatt nem tettük. A Déli Áramlat meghiúsulásával viszont kevesebb gesztust tudunk az oroszok felé tenni.

 

Nyugaton most örülhet az EU és az Egyesült Államok? Az EU inkább szabályozási kifogásokra hivatkozott. Amerikának meg a Déli Áramlaton kívül az sem tetszik, hogy a Mol netán a Gazpromnak adná el az INA-részvényeit...

 

Gondolom, hogy most elégedettek ezzel a helyzettel. Annak idején a Nabuccót az amerikaiak nagyon nyomták. Aztán Obamával együtt kicsit kicsit kivonultak ezekből a sztorikból, ebből a régióból, és mostanában kaptak észbe. Az azért mindenképp beszédes, hogy az Amerika és Magyarország közötti mostani csörtékben egy idő után megjelent a Déli Áramlatnak és Paksnak a kérdése. A korrupció után elég hamar előkerült a Déli Áramlat és Paks ügye: azzal van bajuk, hogy dörgölőzünk az oroszokhoz. Az amerikaiak úgy gondolják szerintem, hogy a Déli Áramlat egy újabb kísérlet arra, hogy még jobban magához szorítsák a kelet-európai és a balkáni országokat az oroszok. Ez sosem tetszett az amerikaiaknak, ezért támogatták a Nabuccót.

 

 

Ellátási problémákra nem kell számítani. Nem sürgető, hogy gyorsan találjunk valamit a Déli Áramlat helyett: a kereslet csökken, a határkeresztező kapacitások bővültek-bővülnek, és még a régi vezetéken is jön a gáz. Az viszont biztos, hogy a gázszerződés lejár, és találni kell megoldást az át nem vett gáz problémájára is. Aduink meg nem nagyon vannak. Ők nyomják a gázt, a cső végén mi meg várjuk: ami azon jön, azt döntően egyelőre nem tudjuk máshonnan kiváltani. Az oroszok ezt pontosan tudják, és a Déli Áramlat meghiúsulásával még inkább a jóindulatukra vagyunk bízva; vagy arra, hogy energetikai kérdéseken kívül tegyünk szolgálatokat nekik. Ezzel nem azt mondom, hogy az állam helyesen járt el, mikor a Déli Áramlatot igyekezett „simogatni”; csak azt mondom, lehet, hogy voltak mögötte ilyen motivációk. Ha voltak, akkor viszont most két szék között a pad alá kerültünk. Akkor lehet majd gond, ha egyszer a gázcsap elzáródik, esetleg tényleg elromlik Ukrajnában valami. Azt gondolom, hogy ha optimális megoldásra törekednénk, akkor a függőséget kellene csökkentenünk: a kétezres évek közepén sem a Nabucco vagy Déli Áramlat között kellett volna vacillálni, hanem a földgáztól való függőségünk ellen kellett volna fellépni. Kisebb igényekkel kevésbé lennénk zsarolhatóak. A megtakarítási potenciál hatalmas, az abba befektetett pénz gyorsan megtérül, és a megspórolt gáz értéke is itthon maradna. Ez lenne a valódi rezsi- és függőségcsökkentés.