A politikának sokszor a szakma ellenében kell megnyilvánulnia – jelentette ki a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára pénteken a Hajdúböszörményi Írótáborban. L. Simon László az elsősorban költői-alkotói munkájáról szóló beszélgetésben néhány, a politikusi élettel összefüggő kérdésre is kitérve elmondta: lehet, hogy a politika sokszor „mellélő”, de sokszor innovatívan hat a szakmákra.
Történelmi kérdésekben képesek vagyunk közmegegyezésre, elfogadjuk, mintha korábban sem lett volna vita azokról – mondta Klebelsberg Kunó nevét említve, akit szerinte ma a jobb- és baloldalon egyaránt kiemelkedő, eredményes kultúrpolitikusnak tartanak. Azonban ha visszatekintünk, hogy mit kapott ő a kortársaktól, a sajtótól vagy a parlamentben még saját párttársaitól is, akkor látható: hasonló küzdelmeket kellett vívnia, mint mai utódainak – fejtegette L. Simon László.
A politikusi létben más tehetségre, más képességekre van szükség, mint bármelyik szakmában – fűzte hozzá és a miniszterelnök munkakörét hozta fel példának: egy miniszterelnök feladata komplex, napi szinten hoz döntéseket. Lehet olyan szakterület, amelyhez nem ért, de képes átlátni a folyamatokat, rendszerbe helyezni azokat és döntést hozni. Egy miniszterelnöktől, de még egy minisztertől sem lehet elvárni, hogy a szó klasszikus értelmében szakpolitikus legyen – mondta. „Nem biztos, hogy a politikában mindig az segít, ha a szakma lobbistái ott vannak” – mondta hozzátéve, ezt sokan nem értik, „belülről ugyanis sok más szempontot is lát az ember”.
Üdvös lenne több olyan politikus, aki a kultúrából jön, de azt is látni kell, hogy a politika hozhat jó döntést a szakmai közösség ellenére – jegyezte meg. Minden szakmai közösség ugyanis a status quo fenntartásában érdekelt, ebben az értelemben minden közösség hasonló törekvéseket mutat, mint maga a politika – tette hozzá. Ennek kapcsán szólt azokról a támadásokról, amelyek a folyóirat-támogatási rendszer átalakítása miatt érték. „Nem akarom megszüntetni a folyóirat-támogatást” – jelentette ki, de megjegyezte: „az is biztos, ha a szakmán múlik, soha nem lesz változás, s az sem fogja érdekelni őket, ha csak két folyóiratot adnak el”.