Seres Mária: Ma nem működik a politika civil kontrollja

Még reggel 8 sincs, amikor egy budapesti kávéházban találkozunk, de Seres Mária – építészmérnök, négygyermekes anyuka, nyíregyházi lakosként Mátraverebély község polgármestere és országos civil mozgalmár – már akkor is pörög. Épp egy nógrádi polgármestertársával telefonál, majd „Na, akkor indítsd a közfoglalkoztatottaidat” –javaslattal zárja le a beszélgetést. Pár másodperccel ezután már vázolja is nekem az SMS, vagyis a Seres Mária Szövetségesei nevű új mozgalmának üzeneteit; majd panaszolja, hogy egy újságíróval egy órát beszélgetett, aztán három mondatot idézett csak tőle. Megígérem neki, ez egy hosszabb interjú lesz.

*

A rendszerváltás idején végzett építészmérnökként, '94-ben a Zöldek jelöltjeként már indult a választásokon. Mi vezette a közélet felé?

A rendszerváltásban nem vettem részt: akkor kezdtem el dolgozni, építészmérnöki diplomával egy nyíregyházi középiskolába hívtak, hogy építészeti tantárgyakat oktassak. Nagyon szerettem. Amikor megszületett az első gyermekem, ösztönösen elkezdtem foglalkozni az egészséges életmóddal, a hétköznapokban gyakorolható környezetvédelemmel. És persze azzal, hogy meddig tart az én felelősségem. Férjemmel együtt az önfenntartó-önellátó településmodell megvalósítása kezdett érdekelni. Időközben gyarapodott a család, sok dologba belekezdtünk, és nagyon értékes embereket ismertünk meg. A gyerekeinket kiskoruktól kezdve felelős önállóságra neveltük, így tudok most is a lakóhelyemtől távoli munkát vállalni. 

Az, hogy folyamatosan kívülállóként politizál, hogy '94-ben a zöldek jelöltként indult, hogy 2009-ben a Civil Mozgalmat létrehozva akar a közéletben részt venni, olyan, mintha direkt nehezítené is a saját helyzetét. Miért nem próbálkozott a nagy pártokban való politizálással? Miért ezt az utat választotta?

Nem akartam bekerülni a politikába. Soha nem kerestem pártokkal a kapcsolatot. Pártok kerestek engem. A zöld vonal is úgy került képbe, hogy szívügyem volt az ökoépítészet, a dombházak világa, így kapcsolatban voltam a hasonló gondolkodású alkotókkal, tervezőkkel. Sokan gondolják azt, hogy ők a közélet dolgaihoz kicsik, jelentéktelenek, így nem éri meg velük foglalkozni. Én ezen már rég túl vagyok. Az indíttatásomban nagy szerepe van édesapámnak is, aki szintén építészmérnök: '56-ban volt műegyetemista, és sokat beszélt a régi rendszerről. Vállalatvezetőként ment nyugdíjba, de nem volt soha párttag. Lehet úgy is létezni és működni egy rendszerben, hogy közben nem vagy gerinctelen, nem lopsz, nem viszed ki az állami vállalatot egy saját kis kft-be. Amikor 2008 végén elindult az aláírásgyűjtés, egy folyamatot láttam. Otthon voltam a negyedik gyerekemmel, volt sok időm, olvastam a híreket, láttam, mi zajlik. Láttam, hogy a politika kiiktatta a civil kontrollt a fogalomtárából. Volt egy csomó népszavazási kezdeményezés, de azok rendre elbuktak. Az akkori kormányszóvivő szavai megmaradtak bennem: „A politikai tesze-toszaság ellen az egyetlen hatékony fegyver a népszavazás Damoklész-kardja”. Érdekes, amikor az ember fejébe befészkeli magát egy gondolat – én a kormányszóvivői szavakon kezdtem el töprengeni. A politikai rendszerben éreztem egy olyan hibát, ami elrontja a politikusokat. Ilyen, amikor nincs kontroll. Amikor beszélhet és ígérhet bármit. Négyévente jönnek az ígéretek, egy párt megnyeri a választásokat, aztán következik a kijózanodás. Csak abban van a különbség, hogy ki hogyan és milyen sikerrel tudja kimagyarázni azt, miért nem jött el a jó világ. Hiányoltam a kontrollt a politikusok fölött. 

Így indult el az aláírásgyűjtés, több mint 600 ezer aláírást gyűjtöttek össze. Akkoriban sokat emlegették a Civil Mozgalmat a feltörekvő Jobbik és az LMP mellett, mint még egy újabb politikai erőt.

Egyáltalán nem emlegették sokat. Nekem ez volt a legszomorúbb tapasztalatom. De az aláírásgyűjtés kapcsán sem volt nagy sajtónyilvánosság. A 605 ezer aláírás leadását követően sem volt érdekes a téma. Remélem, egyszer lesz idő leírni a folyamatot. Nagyon érdekes és tanulságos, hogy jut el az egyszerű ember az egyszerű eszközeivel bizonyos dolgokig.

A Civil Mozgalom végül elindult a 2010-es országgyűlési és önkormányzati választásokon is, az országgyűlésin 0,9%, szavazatot szereztek. Ezt akkor sikernek vagy bukásnak értékelte?

Óriási siker volt, hogy egy új szervezet országos listát tudott állítani olyan emberekből, akiknek nem voltak politikai ambíciói, nem voltak tapasztalatai. A lelkesedés viszont óriási volt! Az aláírásgyűjtés után természetes igény volt, hogy ne essünk szét, és álljunk jó ügyek mellé. Persze jöttek a pártok, kerestek engem és az aktivistáinkat is, hogy álljunk melléjük, de nem tagozódtunk be sehová. Azt mondták, hogy álljak melléjük a 600 ezer emberemmel. Nem értettem: nekem nincs 600 ezer emberem, nincsenek címeim, nem adatgyűjtési céllal csináltam ezt az egészet.

Akkor már nincsenek meg az adatok?

Á, ne vicceljen már, azokat leadtuk a választási bizottságnak. Egyébként mit érnék vele? Raklapnyi aláírásgyűjtő ív gyűlt össze, el sem fértem tőlük. Szóval a Civil Mozgalom végül elindult a választásokon. Mind a 176 körzetben felállt a jelöltünk, vagy 500 jelentkezőből válogattuk ki az indulókat. A válogatás borzasztó nagy feladat volt. A nagy pártoknál ezt csapatok végzik és éveken keresztül, nekünk pár hét alatt kellett kiválasztanunk a jelölteket. 

Voltak gyanús, kétes figurák a jelentkezők között?

Erről nem is kívánnék beszélni. Nehéz idők voltak, a legvisszataszítóbb módszerekkel és eszközökkel akkor szembesülhettem. Én akkor nagyon megedződtem. Huhh. Olyan dolgokkal szembesültem, amiket korábban el se tudtam volna képzelni, hogy ilyenek vannak és ilyenek lehetnek az emberek... Na és a kopogtatócédulák: a hagyományos, valóban kopogtatós, házról házra járós megoldást választottuk. Vért izzadtunk. Ha meghallották az emberek, hogy kopogtatócédula, már csapták is be az ajtót. Rajtunk is lecsapódott az az ellenszenv, amit a parlamenti pártok iránt éreztek. Közben láttuk, mások hogyan gyűjtenek. Hogy milyen árfolyamok vannak megyénként. Hogy ki kínálja a legtöbbet… 

Megkeresések is voltak?

Csoportok jöttek, és mondták, hány millióért mennyi cédulát tudnak hozni. Aztán láttam, hogy a csoportok mennek másokhoz is: volt, aki fizetett… A mi jelöltjeink tisztességes módon gyűjtötték a cédulákat. Huszonöten tudtak végül elindulni. Megtapasztaltuk azt is, hogy a pártok nyilvános kampányköltsége a valódi összegek töredéke. Már a kopogtatócéduláknál hatalmas pénzt költöttek. Mert igenis volt ára a kopogtatócéduláknak. A választások már ebben a szakaszban eldőltek a régi rendszerben. 

Sikerként vagy bukásként értékelte a választási eredményeiket?

A közvélemény-kutatók nem mértek minket, pedig a végül elindult jelöltjeink eredménye átlagban 5% százalék volt. Én Nyíregyházán indultam, tíz százalék fölötti eredménnyel. Népszerű voltam, nyerési esélyekre számítottam. De nem a jelölt, hanem a pártlogó számított, így a Fidesz jelöltje sokkal jobb kondíciókkal rendelkezett és ő futott be. Sokat gondolkodtam azon, hogy a tíz százalék sok vagy kevés. Csalódott vagy elégedett legyek? És azt sem kudarcként éltük meg, hogy a szervezet éppen nem érte el az 1 százalékot, és nem kaptunk anyagi támogatást. A pártok központi finanszírozása helyett mi az SZJA 1 %-os felajánlását látnánk célravezetőnek. Ennek kapcsán szerveztünk is aláírásgyűjtést.

Pedig anyagilag rendbe tette volna a helyzetüket a támogatás.

A mi szervezetünk nem az anyagi érdekeltségre épült. A választás nagy tanulsága az volt, a civil szerveződések nehezen tudnak elindulni és bekerülni a politikába. Pedig nem csak a pártoknak kellene ott lenniük a parlamentben.

A Fidesz is nehezen alakult át bázisdemokratikus ifjúsági szervezetből valódi párttá.

Volt egy rendszer, ami ellen küzdött a Fidesz is. Meg kell nézni, hogy most hol tartunk. Nekem az őszinteség hiányzik a közéletből, mert nem hülyék az emberek, és nem kell degradálni őket.

Nem hallottunk önről sokat országos szinten 2010 óta.

Hallhattak volna, csak a média nem volt kíváncsi ránk. Sok mindent csináltunk, de ezek a dolgok valahogy mégsem kerültek a hírfolyamba. Pedig voltak jelentős fellépések. A kolontári katasztrófa idején a vörösiszap-téma egyetlen hazai szakemberével kértünk nyilvánosságot. Ő ENSZ-szakértőként dolgozott, sok országban vett részt hasonló helyzetek elhárításában, de mégsem kapott lehetőséget az együttműködésre.

Mátraverebélyen viszont polgármesterré választották 2010 őszén. Igaz, hogy szinte találomra, a térképre bökve döntött úgy, hogy ebben a nógrádi községben próbálkozik a helyi politizálással?

Majdnem, de mégsem egészen volt így. Családi döntés született. A 2010-es tavaszi választások után nem gondoltuk azt, hogy összedőlt a világ: eldöntöttük, hogy tovább dolgozunk. Viszont nem akartunk ellenzéket játszani egy nagyvárosban. Mátraverebély azért volt fontos választás, mert a két nemzeti kegyhelyünk közül ez az egyik helyszín. Kétszázezer látogató jön ide évente, így látni fogják, hogy mi volt és mi lett a településből. Tehát Mátraverebélyt választottuk. Másfél hónappal a választások előtt, augusztusban mentem el a faluba.

Másfél hónappal jelentkezett be a választások előtt úgy, hogy nem volt se rokona, se ismerőse Mátraverebélyen?

Igen. Szándékosan nem a lakóhelyen indultam a választásokon. Mátraverebély fontos hely, és arra gondoltam, ha ott változást fogunk elérni, azt sokan fogják látni, akár beszél róla a média, akár nem. Mátraverebély kicsiben olyan, mint az országunk: gyönyörű fekvésű, környezeti adottságai rendkívül szerencsések; de mégis kihasználatlan minden, és emellett egyre több problémával kell szembesülni. De a problémákon nem kesergünk, sorra megoldjuk ezeket és kezünkbe vesszük a jövőnket. Mindezt rendkívüli lelkesedéssel és elszántsággal tesszük. Nagy lehetőség van a településben, hiszen van egy kegyhelye, miközben mélyszegénység jellemzi az ott élők nagy részét. Ráadásul pont a cigánysoron keresztül kell a kegyhelyre menni. Óriási kihívás volt építészként is, hogy az összképen javítsunk. Lourdes-ba nyolcmillióan mennek évente. Mátraverebélyen egy vendégszoba sem volt…

Hogyan tudott idegenként bekerülni a falu közéletébe?

Nem egyedül indultam a polgármesterségért: volt MSZP-s és fideszes jelölt, meg egy független hölgy is. Nem volt ez egy egyszerű győzelem, hiszen tudjuk, hogy vidéken kicsit másképp dől el, kiből lesz polgármester.

Ráadásul egy kívülről jött idegen akart a falu élére állni...

Csendben érkeztem, mindössze három héttel a választás előtt lett a lakosság számára nyilvánvaló az indulásom. De tény, hogy nagyon csodálkoztak: mit keresek Mátraverebélyben? El is indultak mindenféle alaptalan pletykák. Aztán végül jelentős előnnyel megválasztottak, és indult a nagy feladat: kivel tudok együtt dolgozni. Szerencsére többségben voltak a változáspártiak, és együtt tudunk dolgozni a közösségért.

Hogyan látja községi polgármesterként, milyen helyzetben vannak ma a falvak?

A napi szintű problémák, a közfoglalkoztatástól kezdve a lakásfenntartásokon át az ingyenes étkeztetésig már nem megszervezhetők a helyi szinten. Ezeknek a feladatoknak csak egy részét finanszírozza az állam, a többit a településnek kellene állnia a saját adóbevételeiből. A hátrányos helyzetű területeken viszont nincs miből adót beszedni, hiszen legfeljebb kényszervállalkozók működnek. Huszonnégy éve függőségi viszony van a mindenkori kormányzat és az önkormányzatok között. A települési feladatokat nem 100 százalékosan finanszírozza az állam. A többit a saját adóbevételekből kellene állni, ha ez sem elég, jön az ÖNHIKI – ma fedezeti tartaléknak hívják. Ilyenkor az államhoz kell fordulni és pénzt kérni. De nem biztos, hogy kapunk. Tavaly igényeltünk 20 millió forintot a kötelező feladatokra, és kaptunk 4 milliót. És nincs magyarázat. Nem értem, hogy a nálunk sokkal jobb helyzetben lévő Felcsút mért kap háromszor ennyit még ebből a támogatásból is? Pedig tőlünk még adósságot sem kellett átvállalni a kormánynak! Mátraverebélyben az esélyteremtés nem szokványos megoldásait alkalmazzuk: mindenkinek a saját értékét és a saját felelősségét szeretnénk megmutatni. Kényelmes másra mutogatni, hogy azért van rossz helyzet, mert Orbán Viktor, vagy Gyurcsány, vagy a polgármester, vagy a jegyző a hibás... Mindenki felelős! Úgy gondolom, én már átlátom ezt a rendszert. Nekem és a hozzám hasonlóknak is az a felelőssége, hogy a sodródó, kiszolgáltatott embereknek információkat adjunk át. A választási szövetségünk, az SMS éppen erről szól: üzenetek, rövid és érthető gondolatok minden irányba, a lakosság, a politikai pártok és a szakemberek irányába arról, hogy nagy gond van. 

Melyek a fő eredményei polgármesterként?

Nagyon fontos, hogy oldjam a feszültséget a falu cigány és nem cigány lakói között.  A főút kettévágja a települést: egyik oldalon laknak a cigányok, a másikon a nem cigányok. Ráadásul nagyon különböző az értékrendjük. A falu jövője azon múlik, hogy a cigányság hogyan tud megfelelni az elvárásoknak. Most 50% az arányuk, de hamarosan jóval többen lesznek – az iskolában és az óvodában szinte csak cigány gyerek van. A közfoglalkoztatás, mint az egyetlen gyors vidékfejlesztési lehetőség nálunk maximálisan ki lett használva. A 2000 fős faluban az aktív korú lakosság több mint fele munkanélküli. Kötelességünknek éreztük, hogy minél nagyobb számban bevonjuk őket a munkába. Most is 140 ember dolgozik ebben. Hiszünk a kreatív és értékteremtő munka személyiségformáló erejében. Vesszőfonás, kerámiázás, áramfejlesztő bicikli, napelemes aszaló, állattenyésztés, fóliázás, gombatermesztés – sok mindet csinálunk. A hagyományos felnőttoktatási programokon túl szerveztünk jobb agyféltekés rajz- és írástréningeket. Be tudjuk mutatni, hogy milyen változásokat lehet elérni akár néhány nap alatt is. Reményvesztett emberek fordítottak annyit a gondolkodásukon, hogy ma már azt mondják: ide nekem a világot! Persze mindez nem egy gyors folyamat, nincs szó a tömegek megváltásáról. Impulzusokat kell adni nekik, hogy ők nem púp a társadalom hátán! Fontos és hasznos tagjai ennek a közösségnek. A térségben nem beszélhetünk munkaerőpiacról. Közmunkán kívül nincs más lehetőség. Persze eljárhatnának dolgozni Hatvanba és Budapestre, mint régen, de most egy 100 km-es utazási bérlet 70 ezer forint. Sokan ott maradnak a faluban, s ha nincs közmunka, ki lehet találni, mi az egyetlen lehetőség, amivel fenn tudnak maradni.

Alapvetően támogatta a kormány közmunkaprogramját?

Örültünk a lehetőségnek, és maximálisan ki is használtuk. Ugyanakkor látjuk a rendszer hibáit is. A vezetés a legnagyobb gond – főleg a kistelepüléseken. A napi feladatkiosztás és az ellenőrzés. Nincs munkatárs, nincs plusz forrás és plusz munkaóra erre. A legjobb közmunkásokat vezetővé nevezhetem ki, de a tehetséges embereknek valódi munkahely járna. És mi van, ha ő elmegy? Sok polgármester reggel 6-kor kezd és ő osztja ki a szerszámokat, a napi munkát. Tudom, hogy sok településvezető megírta a tapasztalatait a minisztérium felé, és felajánlották a segítségüket is, de erre még sem mutatkozik igény. És sajnos félreértik a szándékunkat is. Politikai támadásként értékelik. Pedig nem erről van szó! És borzasztóan veszélyes a társadalom felé az az üzenet, hogy „aki ellentmond, aki kritizálni mer, az majd megnézheti magát”. Nagyon messze kerültünk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának gondolataitól. Pedig igazi együttműködésre lenne szükség cigányok és nem cigányok, vidékiek és városiak, jól képzettek és alulképzettek, no meg a kormányzók és a kormányzottak között is. Hogy a társadalomban érezzük, valóban vannak társaink. 

Mit tervez 2014-re a politikában?

Bízom abban, hogy a választáson induló szövetségünk, az SMS meglepetést fog okozni. Nem hasonlítunk senkihez. Nem programot írunk, hanem a társadalmat leginkább érintő 106 témával fogunk előjönni, amiről a honlapomon lehet többet megtudni. A dolog komolyságát és súlyát természetesen az fogja megadni, ha a jelöltjein összegyűjtik választókerületenként az 500 aláírást. Jelenleg a 106 jelöltünkre koncentrálunk. 

A 106 pont bemutatása nem fér bele az interjúba, de mi az SMS legfontosabb üzenete a választók számára?

Az, hogy ma nem működik a civil kontroll. Papíron létezik csak a népszavazás, mint kontrolleszköz. A mindenkori kétharmadnak nem szabad úgy működni, hogy este megálmodnak valamit, másnapra meg be is terjesztik a parlament elé. Ez hazárdírozás. Ne a pártfegyelem diktáljon, hanem a választókért érzett felelősség és a szakmaiság. Svájc nagyon jó minta. Célunk a közvetlen demokrácia erősítése. Ne csak négyévente dönthessünk: kezdjük el érezni, hogy minden nap felelősségünk van. A napokban múltam 48 éves, nekem nincsenek négy éveim arra, hogy továbbra is félrevezessenek. A pártok közötti hatalmi harc, a közélet stílusa is tarthatatlan. Láttam választási kampányokat skandináv és dél-amerikai országban is. Nem tudom elfogadni, hogy a miénknek ilyen alacsony a színvonala. A pártok közötti kölcsönös gyűlölködés kizárja még az együttműködés lehetőségét is. Az SMS szeretne mediátorként működni, és a valódi párbeszédet, a valódi vitákat erősíteni. Jó embereket kerestünk jelölteknek, akik helyben teszik a dolgukat. És aki valamiért megdolgozott, akinek van mit felmutatnia, azt nem kell óriásplakátokon mutogatni. A választók tudni fogják, hogy ez egy jó ember. És áprilisban dönthetnek: a jó emberekre, vagy a pártokra és a politikusokra akarnak-e szavazni.

*

Fotó: Réti Bori; borifoto.hu.