Karácsonyi jókívánságok

„A létező szocializmusban a kellemes karácsonyi ünnepeket vitte a prímet, ami semleges és jellegtelen volt, mint maga a kádári jólét. Kellemesnek kizárólag a testünket érő, pozitív hatásokat nevezzük, nem a szellemi, lelki benyomásainkat. Kellemes a lábvíz hőmérséklete, a fájós derekunkra kapott masszírozás, a lúdtalpbetét használata vagy a nagy kánikula után eleredő zápor. A karácsony mitől lett, lehetett volna kellemes? Attól, hogy nem gyullad ki a karácsonyfa, vagy nem nyeljük le a halászléből a szálkát? A szocializmus ezzel a kellemes jelzővel próbálta, a jelek szerint némi sikerrel, kioltani a karácsony szakrális üzenetét és jellegét, hiszen a Megváltó születésének misztériumát sokféle lelkiállapotban lehet megélni, kellemesnek aligha. A rendszerváltás után, az újra kibontakozó vallásszabadság egyik jeleként terjedt el az áldott karácsonyt! köszönés. Ennek klerikális hangulatát sokan – más vallásúak, ateisták – nehezményezik. Megjegyzem, teológiailag sem hibátlan kifejezés, hiszen Jézus születésével a világ megáldatott, ezért olyasmit kívánunk, ami már bekövetkezett. Persze ez szőrszálhasogatás, miként a békés karácsonyt! kívánsággal szembeni ellenvetés is, amely arra hivatkozik, hogy sok családban az ajándékozás kényszere frusztrálja a családtagokat, amely feszültség többnyire az ajándékok felbontása közben robban ki, s a bensőséges hangulat vad veszekedésbe torkollik.

Vannak, akik a békés karácsonyt! kívánságban erre a jelenségre való ironikus, cinikus utalást vélnek kihallani. Nyilvánvaló túlzás, de attól még létezik. Valójában bármilyen pozitív tartalmat említhetünk, nem követünk el illetlenséget, ha egyszerűen csak jó vagy szép karácsonyt kívánunk, legfeljebb szokatlan lesz, s szokatlanságában szívhez szólóbb. Kérdés, van-e olyan karácsonyi jókívánság, amelyet szebbnek, nemesebbnek, alkalomhoz illőbbnek tartok a többinél? Van. Kettő is. Megszabadulva az ünnepre erőltetett konzumjellegtől, a családi és a szakrális tartalmat szem előtt tartva a meghitt karácsonyt! érzem a legszebbnek. Ám ezt sokan túlságosan kimódoltnak, előkelősködőnek érzik. A másikat nem érheti efféle kifogás.”