Zászló a romok tetején?

„Népes a tábora viszont azoknak, akik nem értik, akkor mi is a baj tulajdonképpen. Azt mondják, hogy a hazai cigányságnak megvan a maga politikai képviselete, hisz ott ülnek szinte mindegyik pártban, de ott ülnek az önkormányzatokban is, sőt, megvan a maguk önálló önkormányzati rendszere, amelyben még nagyon sok tartalék és lehetőség lapul, amelynek a tizedét sem használta ki eddig a cigányság. És azért sem értik sokan azt, ami történik, mert a Fidesz-kormány feltűnően sokat tesz a hazai romákért, néha már az ésszerűség, az arányosság határán túl is. Mégpedig azért, mert minden fenntartás nélkül bízik a magyarországi romákban s társadalmi integrációjukban. A kétkedők úgy vélik, az új párt már a megalakulásával is lekicsinyli ezeket a törekvéseket, s kétségbe vonja a kormány jó szándékát. Sok igazság van ebben, de már hosszú ideje annak, hogy egészen más dimenziókban zajlanak az események. És ha minden igaz, komoly kifejlet következik. A párt meghatározó embere Horváth Aladár szóvivő, az ismert roma jogvédő, aki a rendszerváltás óta kemény harcot folytat a hazai cigányság érdekében, és ez feltétlen tiszteletet érdemel. Kár, hogy egykor az SZDSZ parlamenti képviselője volt, ez most kicsit beárnyékolja az MCP meghirdetett függetlenségét. Horváth Aladár közismerten radikális, már a kilencvenes évek elején érzékeltette például, hogy a magyarságnak gondoskodnia kell a hazai cigányságról. Úgy is mint a rendszerváltás veszteseiről, s úgy is mint itt élő kisebbségről, amely felépítette ezt az országot. (Itt nyilván a Kádár-rendszer kubikoló és culágerkedő romáira gondolt.) A cigány bűnözőkről pedig azt mondta, nem börtönbe kell zárni, hanem fel kell emelni őket kulturálisan. Többször oda is szólt a magyaroknak, mondván, örüljenek, hogy nem fogtak még fegyvert elkeseredettségükben a cigányok. Hajdúhadházon a magyar elnyomásról beszélt, 2003-ban pedig az OCÖ frissen választott elnökeként hadat üzent a szegénységnek. Tegyük hozzá, nemcsak a romák, hanem a leszakadó magyarok szegénységének is. Legutóbb pedig egy olyan enklávé tervét vázolta fel az ÉS-ben, amelyhez a Felvidékből, Magyarországról és Erdélyből hasítanának ki területeket, s itt élnének a romák. Nyilván autonóm viszonyban Budapesttel. Horváth Aladár egyértelműen a balliberális politikai oldal felé gravitált, hosszabb tanulmányt érdemelne, hogy mégis miért Kolompár Orbánt kezdte futtatni helyette az SZDSZ. Horváth kétségtelenül a politikai élet második, ha nem a harmadik vonalába szorult vissza ekkor, megjelent néhány balliberális demonstráción, tett egy-két nyilatkozatot, de csak ennyi.”