Friss kutatás: egy egész társadalmi réteg ellenzi Ursula von der Leyen legújabb tervét
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
Az Alaptörvény harmadik módosítását változatlan formában elfogadhatatlannak tartom. Az a nagytőke által uralt dél-amerikanizálódó vidékhez és agráriumhoz vezet.
Kedves Barátaim!
Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy – kissé megkésve bár, de - hálás szívvel ezúton mondjak köszönetet azért a nyílt, kezdeményező, bátor állásfoglalásért, amellyel az Alaptörvény földügyekkel kapcsolatos harmadik módosítását követően nyilvánosan kiálltatok a Nemzeti Vidékstratégia irányvonala mellett, egyúttal megerősítettétek a törvényhozási folyamatban képviselt álláspontom és a módosítást elutasító végső döntésem helyességét. Ez a kiállás és egyenes beszéd segíthet csupán a viszonyaink megváltoztatásában. Ez ad nekem is erőt a folytatásra, és értékéből mit sem von le a ma látszó eredménye.
De mi is történt valójában, amire a teljes hírzárlat közepette a Ti kiállásotok és állásfoglalásotok irányította rá a közfigyelmet? Nos amikor a Kormány 2012. december 7-én az Alaptörvény harmadik – földügyekkel kapcsolatos – módosító indítványát beterjesztette, és az a földforgalom és az üzemszabályozás mellett nem a családi gazdasági és a szövetkezeti modellt, hanem az un. „integrált mezőgazdasági termelésszervezést” nevesítette, mint kétharmados, sarkalatos törvényi szabályozást igénylő területeket, akkor ez még a kormánypárti frakciók soraiban is igen nagy meglepetést okozott. Ez korábban soha sem merült fel, és annak tartalmáról még a kormánypárti képviselők, de maga a mezőgazdasági kabinet vezetése sem tudott semmit. Ráadásul a kormány annak rendkívüli, sürgős tárgyalását kérte.
Az "integrált mezőgazdasági termelésszervezés" fogalma alaptörvénybe illesztésének hátterében – amint azt a belső körökből származó információk alapján némiképp sikerült összerakni - a potenciális nagytőkés integrátorok "kívánsága" és a velük való előzetes megállapodás állhatott. Eszerint az állam az integrációs feladatokat a hét euro-régiónak megfelelően szétosztaná, és egy-egy nagytőkés integrátornak koncesszióba adná több évtizedre. Így a gazdálkodás teljes haszna ezekhez az integrátorokhoz vándorolna, ezek lennének az abszolút "profitcentrumok". Ez szöges ellentétben áll az általunk képviselt szövetkezeti modellel. A szövetkezet ugyanis az azt létrehozó egységeknek, családoknak a teljes vertikum hasznát visszaosztja, így azok válnak "profitcentrummá", a munka haszna helyben marad, és a helyi gazdaságot, a helyi közösséget erősíti. Ebben a helyzetben magam nem csupán két egymást követő frakcióülésen, hanem a mezőgazdasági bizottságban majd a törvénytervezet általános és részletes vitájában is többször kifejtettem a tervezettel szemben fennálló súlyos aggályaimat. Ezen túl módosító indítványt terjesztettem elő, melyben a programunktól idegen "integrált mezőgazdasági termelésszervezés" meghatározatlan tartalmú fogalma helyett a - márciusban kormányhatározattal megerősített Nemzeti Vidékstratégiában rögzített - "családi gazdálkodás" és "szövetkezés" beemelését javasoltam az Alaptörvénybe a földforgalom és üzemszabályozás mellé.
A végszavazást megelőző, december 17-ei, hétfő délelőtti frakcióülésen érveimet összefoglaltam, megismételtem, és határozott formában kifejeztem, hogy az Alaptörvény harmadik módosítását változatlan formában elfogadhatatlannak tartom. Az a nagytőke által uralt dél-amerikanizálódó vidékhez és agráriumhoz vezet, ahol néhány nagytőkés érdekcsoport maga alá gyűri, "integrálja" az adott régió egész mezőgazdaságát, így annak teljes haszna az integrátorokhoz, és nem a gazdálkodó családokhoz kerül. Ráadásul ez ellentétes mindazzal, amit hirdettünk, és amire megítélésem szerint a soha korábban nem tapasztalt felhatalmazást kaptuk a magyar társadalomtól.
Miután mindezek ellenére a parlamenti szavazás során a kormánypárti frakciók - számomra megdöbbentő módon az MSZP-vel teljes egyetértésben! - módosító indítványomat két Fideszes képviselőtársam kivételével elvetették, ezzel a családi gazdasági és szövetkezeti modell helyett a nagytőkés integrációs modellt választották, ezért az emberektől kapott felhatalmazás birtokában jó lelkiismerettel mást nem tehettem, mint hogy - az Alaptörvényben rögzített önálló mandátumra vonatkozó jogosultságommal élve - nemmel szavaztam az Alaptörvény harmadik módosítására vonatkozó törvényjavaslatra.
A Fidesz frakció vezetése mindezért – miután „kötelező támogató szavazást” rendelt el - 250 ezer Ft pénzbüntetést szabott ki rám, aki nyíltan érvelve megkíséreltem visszatéríteni az Alaptörvény módosítását az eredeti, meghirdetett néppárti programunkhoz, és annak ellenére, hogy a hatályos alaptörvény egyebek mellett egyértelműen kimondja, hogy a képviselő a döntését illetően nem utasítható.
Kedves Barátaim!
Köszönöm, hogy Ti is úgy ítélitek meg: ez a többségi döntés, de maga az a helyzet is, ami ehhez vezetett, teljességgel elfogadhatatlan, ami mellett - ha meg akarjuk őrizni a vidéket és a helyi közösségeket - jó lelkiismerettel egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül. Az pedig, hogy az Alaptörvényünk betűjével és szellemével ellentétesen „kötelező támogató szavazást” lehet elrendelni, az egyenesen súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel, és a törvényalkotás egész rendszerét megkérdőjelezi. Köszönöm, hogy megerősítitek azt a határozott véleményemet, hogy amennyiben a frakció megtiltja képviselője számára a legjobb szakmai meggyőződése és lelkiismerete szerinti álláspont kialakítását és képviseletét, úgy éppen a szó szoros értelmében vett népképviseletet, illetve végső soron saját működésének jogalapját, azaz az Alaptörvényt, ezzel a rendszer egészét kérdőjelezi meg.
Mindezek alapján köszönöm Nektek - a jövőbe vetett hitemet erősítő, nagyszerű, fiatal barátaimnak, a Váralja Szövetség vezetésének és tagjainak - azt a nyílt levelet, melyben azon túl, hogy támogatásotokról biztosítotok, arra kértek, hogy a rám kiszabott frakcióbüntetést ne fizessem meg.
Köszönöm továbbá, hogy Ti - az Élőlánc Magyarországért elnöksége és tagjai, rendíthetetlenül kitartva a Nemzeti Vidékstratégia általam képviselt irányvonala és az alkotmányosság mellett - az Alapvető Jogok Biztosához fordultatok, és hangot adtatok annak a véleményeteknek, hogy a kötelező szavazás intézménye alkotmányellenes, az ekként született törvény kényszer hatása alatt jött létre, ezért semmis, továbbá kifejeztétek abbéli reményeteket, hogy egy kényszer hatása alatt született jogszabályt az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek minősít.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban hálás szívvel mondok köszönetet Nektek, annak a 47 gazdálkodó családnak, akik nehéz helyzetetek ellenére, nem kis áldozatot és a hatalom bosszújának kockázatát is vállalva névvel és arccal álltatok ki mellettem, támogattátok a közösen megalkotott Nemzeti Vidékstratégiánk megvalósításáért folytatott küzdelmemet, és egyúttal felajánlottátok, hogy átvállaljátok büntetésem kifizetését. Azt a néhány nappal ezelőtti, személyes találkozást, amikor az intézeti szobámban személyesen átadtátok nekem - az ezeket megfogalmazó leveleteket, azt a találkozást és beszélgetést – a 2005-ös gazdademonstráció során, a „Gazdák terén”, a nagysátorba folytatott felejthetetlen és megrendítő, megható beszélgetéseimhez hasonlóan – legszebb, erőt adó emlékeim között fogom számon tartani, soha nem fogom elfelejteni. Köszönöm Nektek az emberséget, az emberi szót, az egymás szemébe néző, egyenes beszédet és a szeretetteljes támogatást.
Azzal pedig külön örömöt szereztetek és erősítitek jövőbe vetett bizakodásomat, hogy azóta megalapítottátok a „Gazdálkodó Családok Szövetségét”, és soraitokba várjátok azokat a gazdatársakat, akik úgy érzik, hogy gazdaságuk fejlődése nincs biztosítva, így családjuk megélhetése és jövője veszélybe kerülhet. Igazi öröm számomra, hogy mozdulni látszik a falu, a vidék, hogy szerveződni látszik a gazdatársadalom. Tudnotok kell, hogy a gazdatársadalom ilyen önszerveződési törekvéseiben változatlanul számíthat a támogatásomra, és azt remélem, hogy a ténylegesen önálló gazdakezdeményezések összeérnek, egymásra találnak. Őszintén szeretném, azt óhajtom, hogy ezek az erőfeszítések sikeresek legyenek, ezért - saját keserű tapasztalataim, alapján is - azt javaslom, hogy képviseleteteket soha többé ne engedjétek át másoknak! Garanciák nélküli, kitöltetlen biankót soha többet senkinek ne írjatok alá! Döntési szabadságotokat és jogosítványaitokat - felajánlott külső segítség fejében se, és - soha ne adják fel vagy át másoknak! Bízzatok magatokban és az összefogás erejében! Kössetek szövetséget egymással, és magatok közül válasszatok tisztességes, a közösség boldogulása iránt elkötelezett képviselőket!
Erőt adó támogatásotokat, bátor kiállásotokat még egyszer hálásan megköszönve, „a világ fölött őrködő Rendben”, az igazság, a nyilvánosság erejében és a tisztességes emberek összefogásában, szövetségében változatlanul bízva, őszinte tisztelettel és baráti szeretettel üdvözöllek Benneteket:
Ángyán József