Köves: Fontos, hogy elismerjük a másként gondolkodást

A társadalmi párbeszédnél „borzasztóan fontos”, hogy elismerjék az egymással tárgyaló felek: bizonyos ügyeket másként látnak – mondta Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a vallási szervezet Megélni, megvallani című, kétnapos tudományos konferenciájának kezdőnapján kedden Budapesten. Eltérő közösségi tulajdonságról, vonásokról ma beszélni „erőltetettebb, mint hetven évvel ezelőtt”, eltérő tapasztalatokról azonban mindenképpen lehet beszélni, mert nyilvánvalóan más tapasztalatuk van a második világháború végéről a zsidó embereknek, mint azoknak, akiket nem üldöztek a holokauszt alatt – mondta Köves Slomó. „A Nagy-Magyarország Trianon-élménye semennyivel nem volt kevésbé traumatikus egy zsidó, mint egy nem zsidó családban”. A revízió kérdéséhez azonban később szerencsétlenül hozzátapadtak olyan ideológiák, amelyek – tévesen – azt hangoztatták, „a zsidó közösség felelős Trianon miatt” – fogalmazott a rabbi.

Általában véve az a közfelfogás, hogy a lehetőségek minél jobb kihasználása jellemző az élet minden területén a zsidó emberekre, ennek szociológiai-történelmi oka pedig az, hogy korábban rákényszerítették őket erre. Egy nép tulajdonságait és történelmét szerinte azonban nemcsak szociológiai, hanem vallási okokra is vissza lehet vezetni – emelte ki. Ungváry Krisztián történész, az 1956-os Intézet tudományos munkatársa utalt arra, egyes történelmi sorsfordulókat jelentősen eltérő módon ítél meg a zsidóság és a többségi társadalom. A történész emlékeztetett arra, hogy 1849-ben a forradalom és szabadságharc után a terror egyaránt sújtotta a zsidóságot és a többségi magyar társadalmat, az 1956-os forradalom és szabadságharcot pedig a zsidó és nem zsidó közösségek egyformán élték meg, noha akkor voltak antiszemita megnyilvánulások és ettől való félelmek is. Az 1989-es rendszerváltásban különleges volt a zsidóság szerepe, mivel ők a magyar modernitás egyik legfontosabb hordozójává váltak – fogalmazott.

Megállapította, hogy akik a modernitást káros jelenségként élik meg, azok nem egyszer megfeleltetik azt a zsidósággal, és ettől antiszemiták lesznek. A Holokauszt Emlékközpont szerinte helytelenül azt üzeni, hogy „ha valaki meg akarja ismerni a holokauszt történetét, menjen el egy zsinagógába”, miközben ezt nem lenne szabad zsidó belügynek nyilvánítani. Mint mondta, magyar nemzeti múzeumként kellett volna létrehozni a holokauszt történetét bemutató intézményt. Kitért arra is, hogy a Terror Háza Múzeum a társadalmat tettesekre és áldozatokra kívánja osztani, holott voltak, akik egyszerre tettesként és áldozatként is szerepeltek. Példaként erre Bauer Miklóst hozta fel, aki 1944-ben illegális nyomdát működtetett, embereket mentett, majd a kommunista elnyomó apparátus intézménye, az ÁVH alapítói között volt, és „jegyzőkönyvben bizonyíthatóan vert embereket”. Később azonban ő maga is a kommunizmus áldozatává vált, és „saját tanítványai verték”. 

A kétnapos konferencián előadást tart Ormos Mária, Gerő András és Turbucz Dávid történész, Kovács András szociológus, Oberlander Baruch, a Chabad-Lubavics zsidó vallási irányzat magyarországi megteremtője és vezetője, Szántó T. Gábor a Szombat című folyóirat főszerkesztője és Benkő Balázs filológus is.