Lebukott az IKEA: kényszermunkásokat alkalmazott az érzékenyítő reklámjairól híres svéd cég
A vállalat „mélységes sajnálatát” fejezte ki a történtek miatt.
Az MSZP azt kezdeményezi, hogy az állam fizessen egyszeri kártérítést minden indokolás nélkül elbocsátott kormány- és köztisztviselőnek.
Lamperth Mónika, a szocialisták közjogi kabinetvezetője pénteken nyújtott be ennek érdekében törvényjavaslatot. Eszerint kárenyhítés járna mindenkinek, akinek kormánytisztviselői, illetve köztisztviselői jogviszonya a központi közigazgatásban 2011. május 31. előtt indoklás nélkül szűnt meg, kivéve azokat, akiket a bíróság munkakörükbe visszahelyezett, illetve akik a jogviszony megszüntetését követő három hónapon belül ismét kormánytisztviselői jogviszonyt létesítettek.
Az MSZP-s politikus azt indítványozza, hogy a kárenyhítés a jogviszony megszűnését megelőző utolsó havi illetmény kétszerese legyen, de öt év munkaviszony után már az utolsó havi illetmény háromszorosa, tíz év után a négyszerese, tizenöt év után az ötszöröse legyen, harmincöt év után pedig már annak kilencszerese járjon.
Lamperth Mónika indoklásában azt írta: a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt a Fidesz úgy alkotta meg, hogy indoklás nélkül eltávolíthasson munkavállalókat a központi közigazgatásból, és ezzel gyakorlatilag kizárta az érdemi jogorvoslatot. Hozzátette: az elbocsátott köztisztviselőknek a késedelmes döntés miatt már az sem jelentett elégtételt, hogy az Alkotmánybíróság az indokolás nélküli felmentést alkotmányellenesnek találta, és 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette.
Az ellenzéki képviselő ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a héten elmarasztalta és kilencezer euró megfizetésére kötelezte Magyarországot egy tisztviselő indoklás nélküli elbocsátása miatt. A strasbourgi bíróság hatezer euró nem vagyoni kártérítést és költségeinek megtérítésére további háromezer eurót ítélt meg a panaszosnak.
Lamperth Mónika szerint azonban a kárenyhítés mindenkit megillet, akit indoklás nélkül bocsátottak el, mivel sokan vannak, akiknek vagy nem volt kellő segítségük, bátorságuk ahhoz, hogy Strasbourgban keressenek elégtételt, vagy a kérelem benyújtására rendelkezésre álló határidőben még abban reménykedtek, hogy találnak munkát a közigazgatásban.