Cathrin Kahlweit cikkében egy Faust előadás analógiájaként mutatta be a magyar társadalmat. A Süddeutsche Zeitung szerzője megállapította, hogy a baloldal, a kozmopolita művészek és a konzervatívok abban tudnak megegyezni, hogy a nemzetközi pénzpiac boszorkányság. A német lap cikke kiemelte, hogy a bankok, spekulánsok és bürokraták alig hiányozhatnak a miniszterelnök beszédeiből, mert szerinte rendszeresen őket „kárhoztatja”. Kijelentette, hogy egyébként nincs „híd” a politikai táborok között sem a művészetben, sem a politikában, csak kölcsönös megvetés és gyűlölet. A szerző megállapította, hogy Magyarország Orbán Viktor kormányzását a nyugat-európaiak olyannak látják, amelyben aláássák a pluralizmust és a kisebbségi jogokat: alkotmányban rögzítették, hogy a kritikusok elhallgattatását és a saját hatalmuk bebiztosítását. Kahlweit hozzátette, hogy a sajtószabadságot „lábbal tiporják”, a nagy demonstrációkat pedig agyonhallgatják a médiában. A német lap emlékeztetett, hogy az ország egy évvel ezelőtt a médiatörvény miatt harapófogóba került, most pedig uniós büntető eljárások folynak ellene, mert fennáll a gyanú, hogy egyes törvények szembe mentek az „európai maximákkal”.
Kahlweit ironikusan megjegyezte, hogy azért kellett egy év alatt 350 törvényt meghozni, mert a választók gyorsan egy új Magyarországot akartak. „Lehetséges, hogy követtek el hibákat, de azokat ki lehet vasalni.”- vetette közbe. A Batthyány Kör tagjairól megjegyezte, hogy „izzik bennük a küldetéstudat”. A cikkben megszólaló Kopp Mária elmondta, hogy a család, a kereszténység és a patriotizmus mindig is fontos értékek voltak Magyarországon. A cikk ennek nyomán megjegyezte, hogy az „orbánizmus” inkább előre tekintés, mint az újkori történelemtől való elzárkózás. A Kör tagjai szerint, ami a nemzetnek fontos, azt a szocialisták lábbal torporták. Nyilatkozatban hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a múltbeli tetteiként a szocialisták törvény szerint elszámoltathatóak lesznek.
A cikk említést tett a „Hősök, királyok és szentek” elnevezésű kiállításról is. A cikkben megszólaló Kengyel Miklós az országot ért külföldi kritikával kapcsolatban megjegyezte, hogy ezért tartják az országot rasszistának, nácinak vagy antiszemitának, mert a szocialisták nem tudnak belenyugodni hatalmuk elvesztésébe, ezért hangulatot keltenek saját országuk ellen. Bernáth Árpád felvetette, hogy a Nyugatnak a 2006-os eseményekre is reagálnia kellett volna. Kijelentette, hogy kettős mércét alkalmaznak a kormányokkal kapcsolatban. A cikk kiemelte, hogy az ország a rossz nemzetközi hírnév mellett a gazdasági válság miatt egy még mélyebb mocsárba került. Felidézte, hogy a hitelminősítők leértékelték az ország állampapírjait, ezért a kormánynak újra az IMFhez kellett fordulnia. Pröhle Gergely kijelentette, hogy nem arról van szó, hogy ellenségként ábrázolnák az EU-t és amenynyiben jogos kritika érkezik Brüsszelből a törvényekkel kapcsolatban, akkor gond nélkül módosítanak azokon. A cikk megjegyezte, hogy a változtatásokról Cséfalvay Zoltán is hasonlóan vélekedett. Juhász Péter az Egymillióan a sajtószabadságért csoport képviseletében kifejtette, hogy a kormány visszaél hatalmával, ezért először a civil társadalomnak kell felébrednie. Azt viszont leszögezte, hogy mozgalmukból nem lesz párt – idézi a cikket a Médianéző.