Tompulnak az agyak? Fűkörkép a világ körül

November 2-án a képviselőházi választásokkal egyidőben népszavazást tartottak Kaliforniában a marihuána legalizálásáról. Noha végül az igenek csak 46 százalékot kaptak, minden jel arra mutat, hogy az ötlet betört az amerikai politikai mainstreambe. Ennek jele az is, hogy a Másnaposok szakállas és kissé őrült főszereplőjét alakító Zach Galifianakis nemrég egy, az HBO-n sugárzott élő műsorban gyújtott rá jointnak látszó tárgyra.

Kalifornia önálló államként a világ nyolcadik legnagyobb gazdaságának számítana, de talán még ennél is fontosabb, hogy a világ legbefolyásosabb filmipari központja itt található. Ami egy hollywoodi filmben a hétköznapi élet része, az egyre inkább elfogadhatóvá, sőt akár trendivé válhat New Yorktól Kijevig, és kisebb mértékben Pekingtől Buenos Aires-ig. Az állam leköszönő republikánus kormányzója, Arnold Schwarzenegger nemrég azt találta mondani: „Senkit sem zavar, ha az emberek rágyújtanak egy jointra.”

A legalizáció amerikai hívei nem adják fel a harcot: minden jel ara mutat, hogy 2012-ben a szintén liberálisabbnak számító Washington, Oregon és Colorado államokban kerül sor referendumra. Ráadásul az amerikai tervezetek nem megtűrtté tennék a füvet, holland mintára, hanem állami szabályozásnak és adóztatásnak vetnék alá, hasonlóan a térségben megszokott alkohol-törvényekhez.

Varázsgomba-vég

Európában ellentmondásos a helyzet, az öreg kontinensen mostanában egyszerre szigorodnak és lazulnak az előírások. A hatóságok sok esetben a fogyasztókat nem büntetik, kisebb mennyiség esetén akár magát a birtoklást sem szankcionálják. A nagy úttörő Hollandia példáját az utóbbi időben Spanyolország, Portugália és nemrég Csehország is követte, bár a kiskereskedelmi árusítás felett ezekben az országokban jóval kevésbé hunynak szemet, mint a kvázi-legális coffeshopok hazájában.

A kép mégsem egyértelmű: pontosan itt, a cannabis-mozgalom mekkájában történnek visszalépések az utóbbi időkben. Új coffeshopot nyitni már nem lehetséges és több régi is bezárattak helyi önkormányzatok, Rotterdamban például iskolák közelségére hivatkozva. Azonban inkább a drogturizmus jelensége váltja ki a felháborodást a határ menti városok polgáraiból: épp a belga határon fekvő Maastrichtban hozott az önkormányzat olyan határozatot, mely szerint csak hollandiai lakóhellyel rendelkező emberek léphetnek be a helyi cannabis-kávézókba. Geert Wilders, a legutóbbi választások során királycsináló pozícióba került iszlámellenes Szabadságpárt vezetője pedig csak a holland állampolgároknak engedélyezné a coffeeshopok látogatását.

Hollandiában emellett egy másik könnyűdrog, a pszilocilin tartalmú varázsgomba árusítása is lényegileg illegálissá vált. A gombától nem elsősorban a függőség, hanem a balesetek elkerülése miatt óvná polgárait az állam: különleges hatása miatt a pszichés befolyása is inkább az LSD-ével rokon, használója megfelelő mennyiségtől elveszhet a saját pszichéje által teremtett világokban, egészen extrém helyzetekben akár bajba is kerülhet a valódiban.

Pálinkafőzéssel a drogliberalizációért

Magyarország nyolc évnyi balliberális kormányzás ellenére is konzervatívnak számít a kábítószerkérdésben. Elméletben a legkisebb mennyiségű drog birtoklása is letöltendő szabadságvesztéshez vezethet, a magyar törvény ugyanis nem tesz különbséget a heroin és a marihuána között. A törvény azonban ismeri az elterelés fogalmát: egy hat hónapos gyógykezelésen való részvétellel még a priuszt is elkerülheti az, akit csekély mennyiségű (legfeljebb kb. 20 gramm) fű birtoklásán, illetve fogyasztásán érnek. Egy 2007 óta érvényes jogszabály viszont előírja, hogy össze kell adni az elfogyasztott drogmennyiséget, ami így akár letöltendő börtönbüntetéshez is vezethet.

Az új kormány prioritásai közé egyelőre nem a drogjog újraírása tartozik, bár a KDNP többször is kifejezte szigorítási vágyát, és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség a hazai legalizációt támogató Kendermag egyesület májusi legalizációs rendezvényén is tartott ellentüntetést. A kormány eddigi intézkedései közül egyelőre csak a háztáji pálinkafőzés könnyítése tekintehető némi túlzással a drogliberalizáció irányába tett lépésnek.

A nehezen definiálható zöld-liberális LMP vezetője, Schiffer András lehetne elméletben a legalizáció, vagy dekriminalizáció hazai arca, hiszen a politikus korábban a hasonló célokért is küzdő Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője volt. Schiffer azonban a hazai politikai hangulatban nagyon is érthetően, új pártja első komolyabb közéleti szereplésekor, a 2009-es EP-választások idején átállt a hagyományos drogpolitika oldalára. Vágó Gábor, az LMP szakpolitikusa pedig egyenesen kimondta: „Tudomásul kell vennie minden marihuána-felhasználónak, hogy ez valamilyen szinten deviancia”.

Igen, függőséget okozhat a fű

Bizonyított tény az orvostudományban, hogy a pszichoaktív, tehát az emberi gondolkodást és érzékelést befolyásoló hatóanyagok számos rövid- és hosszútávú mellékhatással bírhatnak. A kívánt főhatás - a hangulatzavarok kezelése, a gondolkodás serkentése vagy a fokozott örömérzet kiváltása - mellett és követezményeként is folyamatok sokasága indul el az emberi agy összetett és töbszörösen keresztbekapcsolt rendszerében. A tudomány gyakran nem ismeri teljes mértékben a lezajló folyamatok mechanizmusait, csupán a végeredmény vizsgálatából tud következtetéseket levonni. Egyetértés van azonban abban, hogy a különböző szerek káros hatásainak nemcsak módjában, hanem hatásaiban is óriási különbségek vannak.

A kender (cannabis) Közép- és Dél-Ázsiából származik, fő hatóanyaga a THC, tudományos nevén delta-9-tetrahidrokannabinol, azonban még más pszichoaktív vegyületeket is tartalmaz, többek között a nyugtatóként is ismert kannabidiolt. A drogot emellett leginkább az általa okozott eufóriáért és egyedi, esetenként teljes kábulatot vagy kreatív pillanatokat okozó tudatmódosító hatásáért fogyasztják. A fű egészségügyi-társadalmi hatása és az erre reagáló állam szemszögéből a legfontosabb kérdések a függőség, a hosszútávú egészségügyi problémák és az úgynevezett kapudrog-hatás. A kábítószer-liberalizációs lépések, a dekriminalizáció és a legalizáció tudományos vizsgálata ezek mutatói mentén zajlik. Az előbbi felsorolásból azonban kimaradt a teljes tiltás, a prohibíció bűnszervezeteket erősítő szerepe: gondoljunk Al Caponéra és a Chicago-i gengszerekre vagy akár a mai latin-amerikai drogkartellekre és az USA utcai bandáira.

A cannabis a világon leggyakrabban használt illegális-féllegális kábítószer, ezért azt a témát számos vizsgálat kutatja. Az eredmények gyakran ellentmondásosak és értelmezésük is az. Napjainkra azonban kialakulni látszik a konszenzus: a marihuána mind pszichésen, mind fizikailag képes a dependencia létrehozására, bár jóval kisebb mértékben, mint számos más, tudatmódosító szer: nem csak a keménydrogként ismert heroin és kokain, de a – felnőttek számára – szabadon hozzáférhető alkohol és nikotin, vagy a receptre kapható modern nyugtatók is nagyobb veszélyt jelentenek. A függőség kialakulásának kockázata nő a fogyasztás gyakoriságával, és mindkettőt erősen befolyásolja a korai használat és a családi háttér.

Minden ismert élvezeti szernek vannak káros mellékhatásai, ezek gyakran betegségeket okoznak. Kimutatták, hogy a cigarettázás elterjedése után nagyjából 15-20 évvel megsokszorozódott a tüdőrákos halálesetek száma. A betegségük előtt gyakrabban füvező skizofrének hallucinációik, paranoiája gyakran erősebb a drogmentesen élő skizofrénekénél. Viszont bár a 20. században jelentősen megnőtt marihuána fogyasztók száma, a  skizofrénia gyakorisága nem nőtt ezzel párhuzamosan. A látszólagos ellentmondás feloldható, mivel a skizofrénia kialakulására más kockázati tényezők is hatnak, többek között olyanok is, melyek közösek a cannabis használatéval: rossz családi környezet, depresszió, elidegenedés. Kialakul egy olyan kép, ahol a fű nem közvetlenül okozza a pszichózist, hanem inkább előrehozza és felerősíti azokban, akiknek hajlamuk van rá.

Tompulnak az agyak

A korai fogyasztás egyértelmű problémák jelzője: a 18 éven aluli rendszeres fogyasztók rosszabb tanulmányi eredményeket érnek el és kevesebb eséllyel tanulnak tovább, mint társaik. Az ezt kimutató kutatások viszont megint csak nem tudják eldönteni, melyik következik melyikből, vagy esetleg mindkettő a rossz családi háttérből. Lehetséges azonban, hogy a marihuána csak a rossz helyzetet teszi még rosszabbá, könnyű kiutat kínálva nehezen megoldható bajokra.

A legnagyobb vita talán az úgynevezett kapudrog-elmélet körül alakult ki. Vizsgálatok kimutatták, hogy a cannabishasználat keménydrogok fogyasztásához vezet. Azonban amikor összehasonlították a San Francisco-i és amszterdami kábítószerfogyasztást, arra jutottak, hogy az amerikai városban gyakrabban használnak más drogokat is a fűfogyasztók, mint Hollandiában. Lehetséges, hogy maga a feketepiac hozza létre a kapuhatást, amikor hasonlóan könnyűvé teszi a marihuána, az amfetaminok, a kokain és a heroin beszerzését.

Noha sok a pontos válasz nélkül maradt kérdés egy dolog biztos: az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a szakpolitikusok és aktivisták által felhasználható adatok halmaza. Ez elméletben megkönnyíthetné a marihuána szabályozásával kapcsolatos kérdések megválaszolását, azonban a valóság inkább azt mutatja, hogy ehelyett gyakran a divat, a trendek, vagy a populizmus befolyásolja a végső döntést. Egy korántsem veszélytelen szokásról, egy, a társadalomra különösen sok módon ható élvezeti szerről hoznak döntéseket a politikusok és  a szavazók – mindenki a saját elveit alátámasztó adatokkal érvelve.