Eldöntötte Trump, mi legyen az óraállítással
Azzal érvelt, hogy a mostani helyzet „kényelmetlen” és „nagyon költséges”.
Gondolkodott már azon, milyen jó lenne keresztül-kasul bejárni Ázsiát, országokon át, egyik gyönyörű helyszíntől a következőig?
Gondolkodott már azon, milyen jó lenne keresztül-kasul bejárni Ázsiát, országokon át, egyik gyönyörű helyszíntől a következőig? Mindent végigkóstolni, megízlelni, kipróbálni, megkérdezni? Szerette volna felfedezni Kína, Vietnam, Kambodzsa magyar vonatkozású helyeit, emlékeit? Esetleg megkínálni a helyi atyafiakat valami jellegzetesen magyar étellel, itallal, hogy az elismerő hümmögés dicsőségét bezsebelje egymaga?
Két budapesti srác, Horváth Balázs és Kurucz Dániel (illetve az őket kísérő operatőr) pont ezt tette, két hónapos utazásuk alatt felkeresték Ázsia legszebb helyeit, illetve azokat, amelyek magyar vonatkozással is rendelkeznek. Ha szeretné látni azt, amit ők, kövesse figyelemmel a „Hungarikumokkal a világ körül” részeit a Super Tv 2-n. A csatornán péntekenként futó film egyik főszereplőjével és alkotójával, Kurucz Dániellel beszélgettem.
A Super Tv 2-n futó „Hungarikumokkal a világ körül” című sorozat túljutott az évad felén. A legutóbbi rész Dél-Kínába kalauzolta el a nézőket, Jünnan tartományba, a lélegzetelállítóan szép rizsteraszokhoz, amelyek Kína legrégebbi ember alkotta építményei. Az előző részek online elérhetőek, érdemes végig kísérni a srácok utazását, garantáltan kedvet csinál egy hátizsákos kiránduláshoz.
Dani és Balázs két hónap fizetés nélküli szabadságot vett ki annak érdekében, hogy teljesíthessék régi világjáró álmukat. Barangolásuk mozzanatait végig figyelemmel követtem a közösségi média felületein megosztott képeken, videókon keresztül. Ezeket a posztokat is több tucat ismerősük követte, a film elkészülte után, azonban mindenki számára élvezhető a fiúk mozgóképes produkciója.
A nézői érdeklődésre vonatkozó kérdésemre Dani elmondta, annak ellenére, hogy elég későn van a műsor – péntek esténként, az esti film után – viszonylag sokan nézik a filmjüket. Ez hozzávetőlegesen 50-60 ezer nézőt jelent részenként, amiben még nincs benne az online elérhető tartalom nézettsége, sem az ismétlések.
„Ez, első filmesektől, úgy hogy kifejezetten a 16-40 éves korosztályt szólítjuk meg – szerintem – nem rossz. Meg kell jegyezni, hogy nem könnyű a Family Guy-jal versenyezni, ami velünk egy időben megy. Mondjuk, vicces, mert, ha valaki ezt mondja egy éve, kinevetem szerintem.”
Dani a film készítésének nehézségeiről, körülményeiről elmondta, hogy bár a képernyőn keresztül nem tudja mennyire érzékelhető, de teljesen iron man-esre kellett venni a figurát az utazás két hónapja alatt. Pontosan 64 napot utaztak úgy, hogy gyakorlatilag minden nap máshol aludtak. Folyamatos utazás, stoppal, busszal, vonattal. Repülővel csak Moszkváig utaztak, majd Bangkokból haza Pestre. Több mint 20 ezer kilométert tettek meg, ezalatt 6 országban jártak: Oroszország, Mongólia, Kína, Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld. Ezek közül főleg Vietnamot és Kínát tekeregték be alaposabban.
Ezernyi kilométer, ezernyi élmény.
Aki szokott low cost/hátizsákos utazásokat tenni, az tudja, hogy pusztán a barangolás önmagában is megerőltető tud lenni, munkával társítva azonban kifejezetten kimerítő lehet. A folyamatos utazás fizikailag próbára tette a háromfős csapatot, a filmezés, az átszállások, az azokat övező bonyodalmak, a szünet nélküli készenlét pedig szellemileg terhelte le őkett. A fárasztó napokat nem mindig sikerült este kipihenni. Dani közel 195 cm magas, Ázsiában az ágyakat nem az ő testhosszára tervezték. Mivel kizárólag olcsó vagy alkalmi szállásokat vettek igénybe, a helyi emberekre szabott méretekhez kellett igazodjon. Mindennek ellenére valahogy mégis sikerült a csapatnak pszichésen kipihennie magát, az út végére – mondja Dani.
„Teljesen más kép élt bennem az ázsiai emberekről, mielőtt kimentem. A kínaiak és a vietnamiak elképesztően barátságosak és segítőkészek, a thaiokon már azért érezni, hogy a turistákból élnek.”
Dani szerint Thaiföldön már érezni némi őszintétlenséget és érdektelenséget, ha kérdezték valamiről a helyieket. Kambodzsában pedig érzésük szerint nem volt elég az az 5 nap, hogy véleményt tudjanak mondani róla. A benyomás,ami az ott eltöltött 5 napból származik, azonban egyértelműen pozitív. Tapasztalatuk szerint nagyon kedvesek az emberek és gyönyörű az egész országuk – különös tekintettel Angkorvatra. Ennek ellenére érezni valami folyamatosan jelen levő nyomasztó érzést, ami valószínűleg a Pol Pot-féle rezsim hagyatéka.
Az útifilm műsorra tűzése után sok nézői reakció érkezik a közösségi hálón – meséli Dani. „Sokan írnak ránk és mondják el, hogy mennyire jó fej dolog volt megcsinálni ezt a hátizsákos túrát, hiszen már ők is mióta tervezgetik. Jólesik az ilyen, mert az emberek nem tudják, mennyi munka, szenvedés, gyomorrontás, veszekedés van egy rész mögött.”
Rengeteg energiát fektettek bele, Dani ezért kicsit méltánytalannak tartja, hogy akadt, aki az első rész vetítése után máris fel akarta törölni velük a padlót a médiában. Azonban megjegyzi, hogy csak egy ilyen ellenséges megnyilvánulás volt, szerencsére az a jellemző inkább, az esetleges hibák ellenére is, hogy objektíven írtak a filmjükről.
„Nem könnyű jót csinálni. Nem könnyű csinálni bármit, hiszen úgyis lesz, aki kötekedik, de ha akad akár csak egy vadidegen, aki gratulál és kedvet kap a sanghaji Petőfi szobor felkutatásához miattunk, azt hiszem, már megérte. ”