Boszniának hegyei,
A fekete kövei
Az a magyar királyé.
Mégis az a Szerbia,
Az a kutya Szerbia
El akarja venni.
Megállj, megállj, kutya Szerbia!
Nem lesz tiéd soha Bosznia!
Mert a magyar nem enged,
Míg a vére megered,
Bármennyit is szenved.
Rajta, rajta, vitézek,
Fiatalok, öregek,
Fegyvert ragadjatok!
Mert nem tudjuk, hogy mikor,
Mert nem tudjuk, hogy mikor
Fújják az alarmot.
Akárhogy is dörög az ágyú,
Nem félünk mi a Szerbiától.
Megrohanjuk a sáncot,
Pusztítjuk a vad rácot,
Míg hírmondó marad.
Szerbiának hegyein,
A fekete kövein
Folyik már a csata.
De sok vitéz, sok baka,
A legények legjava
Életét ott hagyja.
Ha csak tudnám, hol lesz a sírom!
Szerbiában, én úgy gondolom.
Szerbiának hegyein,
A fekete kövein,
Ott lesz az én sírom.