Belső és külső atomvillanások
Az Oppenheimer önéletrajzi film, de ezt az önéletrajziságot Nolan itt is sajátosan alkalmazza.
Hirosima évfordulójára emlékezünk Máthé Zsuzsa írásával.
„A nyár egyik mozislágere a Christopher Nolan által írt és rendezett Oppenheimer című film, melyben bemutatják, ahogy a Manhattan-terv keretében az ismert fizikus vezetésével (más tudósokkal, köztük Teller Edével és Szilárd Leóval) létrehozzák a tömegpusztító csodafegyvert: az atombombát.
És nem is késlekednek – még a háború végső lezárása előtt – elrettentő erejét és az USA világhatalmi pozícióját demonstrálva bevetni azt. 78 éve, hogy Truman elnök elrendelte az atombomba bevetését Japánnal szemben.
Ekkorra a németek már kapituláltak, a Csendes-óceáni hadszíntéren folyt már csak harc, a pusztító fegyver kétszeres (!) használatának indokoltságát a mai napig vitatja a világ, ezért Japántól az Egyesült Államok bocsánatot még azóta sem kért.
Az amerikaiak maximalizálni akarták az új, évek óta gigászi pénzekből fejlesztett és minden korábbinál pusztítóbb fegyver okozta nemzetközi sokkhatást, ezért – miközben a hagyományos légicsapások előtt szórólapokon szólították fel a helyi lakosságot a városok elhagyására – a két atombomba ledobása előtt szándékosan elmaradt az evakulási felhívás
Hirosimában 1945. augusztus 6-án 70-80 ezer ember azonnal életét veszítette, közülük mintegy 20 ezren lehettek katonák, ám az áldozatok jelentős többsége civil volt. 1945 végéig a sugárfertőzés miatt mintegy 140 ezerre nőtt a halálos áldozatok száma,1985-ig pedig további 65 ezren haltak meg az atomtámadáshoz köthető borzalmas betegségekben. Hirosima épületeinek 70 százaléka elpusztult.
Három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakiban újra megtörtént a rettenet: 39 ezren vesztették azonnal életüket, 1945 végéig mintegy 70 ezren, 1985-ig pedig további 24 ezren haltak meg.
Felfoghatatlan számok, melyek mindegyike mögött hús-vér, élni és szeretni vágyó emberek álltak Ma világunkat újra egyre súlyosbodó konfliktusok szövik át, polarizálódik a nagyhatalmi struktúra és egyre élesednek az új tömbök közötti feszültségek. És immár minden jelentős hatalmi tényező kezében ott van az atomfegyver, de a biológiai fegyverek széles spektruma is rendelkezésre áll, azaz pillanatok alatt elpusztíthatóvá vált a világunk, kiirthatóvá lett az emberiség. A szomszédunkban dúló proxiháború vége eközben egyre kevésbé látszik, a konfliktus eszkalálódásának esélye pedig az elhúzódó háborúval folyamatosan nő.
Ha elfogadjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere, levonhatnánk legalább a legnyilvánvalóbb tanulságot a 78 évvel ezelőtti eseményekből: tudniillik, hogy a háborúnál nincs rosszabb, a békés egymás mellett éléshez pedig párbeszéd szükséges és csakis a békére törekvés, annak szolgálata az egyetlen erkölcsileg támogatható álláspont. A több mint háromórás Oppenheimer filmben egyetlen szenvedő japán arc sem szerepelt. Azt érezhetjük ki ebből, hogy az áldozatok ma is kényelmetlenek, a múlt sötét kútjába szeretnék száműzni drámai történetüket.
A mai vasárnapi Isten-tiszteletre hívó harangok szóljanak értük is és azért, hogy végre vége lehessen a szomszédunkban zajló véres harcoknak. Könyörülj rajtunk, Urunk!”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Az Oppenheimer önéletrajzi film, de ezt az önéletrajziságot Nolan itt is sajátosan alkalmazza.
Nyitókép: MTI / CTK