Nemzetközi védjeggyé vált a baloldali antiszemitizmus

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

A progresszív oldal vészharangjai Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő nemrégiben, a holokauszttal kapcsolatosan tett vállalhatatlan kijelentésével összefüggésben eddig nem szólaltak meg, és minden jel arra enged következtetni, hogy már nem is fognak. Pedig a magyar baloldal botrányokról ismert politikusának okfejtését alaposan szemügyre véve –

–, az átlagember joggal feltételezhette volna, hogy a magyarországi jogállamisággal, illetve antiszemitizmus-kérdéssel kapcsolatban oly gyakran elítélő jelentéseket, valamint politikai vádakat megfogalmazó Brüsszel legalább egy elhatárolódó nyilatkozat közzétételééig eljut.

Kiváltképpen annak tudatában, hogy az elmúlt években az európai intézmények a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt helyeztek a tagállamokban előforduló zsidóellenes verbális és fizikai atrocitások visszaszorítására. Mint az a Charles Michel által elnökölt Európai Tanács (EiT) korábban jóvá hagyott, ezzel kapcsolatos nyilatkozatból kiderül, „az antiszemitizmus elleni küzdelem olyan horizontális kérdés, amely helyi, nemzeti és európai szinten is különböző kormányzati és szakpolitikai szinteket érint, és ezért az antiszemitizmussal kapcsolatos ismereteket minden szakpolitikai területen és feladatkörben növelni kell”. Ebből fakadóan az EiT álláspontja szerint „az uniós tagállamok egyetértettek abban, hogy kiterjedt módon érvényesítik az antiszemitizmus valamennyi formájának megelőzését és az ellene való küzdelmet”, ugyanakkor a testület aggodalmát fejezte ki az ügyben, hogy „nőnek az európai zsidókat sújtó fenyegetések, s emelkedik az antiszemita incidensek, illetve a gyűlölet-bűncselekmények száma is”.

Ám górcső alá véve mind a brüsszeli politikusok, mind pedig a hazánkkal kapcsolatban elfogultan tájékoztató nemzetközi médiumok napokban kiadott nyilatkozatait, valamint programanyagait, túlzás nélkül kijelenthető, hogy e témával kapcsolatban

Hogy az érzékenység fenntartására és a kirekesztés elleni küzdelemre elviekben oly büszke Nyugat ez ügyben tanúsított, s már-már tendenciózus hallgatása mögött nem pusztán protokolláris mulasztások sorozata, hanem kőkemény politikai kettős mérce áll, hűen érzékelteti az Európában egyaránt a baloldalhoz köthető antiszemita megnyilvánulások egyre csak növekvő, ámde elhallgatott gyűjteménye.

Ami a nemzetközi baloldal botrányait illeti, elsőként talán a Holland EP-képviselő, Judith Sargentini esete tűnik ki leginkább, aki dacára annak, hogy éveken keresztül, érdemi indokok nélkül tartotta napirenden a magyar antiszemitizmus-kérdést, egy olyan európai közösségi médiában keringő videós tartalomnak vált a főszereplőjévé, amelyben egy terrorszervezet nyilvános dicséretét érdemelte ki az erősen antiszemita indíttatású, Izrael elleni politikai bojkott kapcsán végzett munkásságért. Kifejezetten beszédes, hogy az ominózus videót megelőzően éppen a holland parlamentben fogadták el azt a zsidóellenes indítványt, amelyet szintén a Baloldali Zöldek javasoltak, s ami Izrael átfogó bojkottjára szólította fel az ország vezetését.

De nemcsak politikusi, hanem a következetesen progresszív szellemiséget valló, intézményi síkon is tetten érhető a kirekesztést politikája. Példának okáért ebben a kérdésben továbbra is negatív hivatkozási pont az európai zsidóság körében az a Strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által hozott két évvel ezelőtti döntés, melynek keretében az EJEB egy, a francia bíróság által jogerősen hozott döntést

Mint ismert, 2015-ben Franciaországban rasszizmus és antiszemitizmus vádja miatt a bíróság azért ítélt el néhány Izrael-ellenes aktivistát, mert egyes bevásárlóközpontokban kóser termékeket bojkottáló szórólapokat osztogattak, továbbá provokatív ruházatot hordtak. Az aktivistákat képviselő jogászok a francia bíróság döntése után az EJEB-hez fordultak, s azzal érveltek, hogy hiába tűnhetett polgárpukkasztónak az Izrael elleni bojkott népszerűsítése, e gyakorlatnak bele kellene férnie a szólásszabadság korlátai közé. A politikai színezetű ügynek meg is lett az eredménye: az EJEB – a Franciaországban egyébként egyre inkább ellenséges környezetben élő zsidó közösségek legnagyobb felháborodása ellenére – érdemi mérlegelés nélkül helyt adott a panasznak, ennek értelmében a francia kormányt sértettenként 101 ezer eurós (!) kártérítés megfizetésére kötelezte.

Fontos aláhúzni, hogy az említett, elsősorban a politika és a törvénykezés közvetlen környezetében tapasztalható esetek mellett azonban egyre több tagállamban, a hétköznapi, baloldali szavazók szintjén is elterjedtebbé váltak az antiszemita megnyilvánulások. Sőt, a közvélekedéssel ellentétben, egyes felmérések szerint Belgiumban, Franciaországban, valamint Németországban is immár 20 százalék környékére becsülik azokat a magukat baloldaliaknak valló szavazók arányát, akik – bár szerteágazó okoknál fogva, de – ellenszenvet éreznek a zsidósággal kapcsolatban. Egyébként e romló európai látlelet leképeződését Budapestről is látni, ugyanis a Századvég reprezentatív, harminc országra kiterjedő, Európa Projekt nevű felmérése néhány évvel ezelőtt szintén arra a következtetésre jutott, hogy valóban számottevő, immár két számjegyű azon európai állampolgárok aránya,

Az említettek tükrében már sokkal érthetőbbé válik, hogy a magyar baloldal legfrissebb, antiszemita felütésű botránya egyrészt milyen nemzetközi inspirációk mentén születhetett meg, másrészt, hogy e vállalhatatlan kijelentés miért nem váltott ki még csak a látszat szintjén sem érdemi reakciót azon politikai körökből, amelyek rendre azért fáradoznak, hogy a világpolitika színterén szalonképtelennek állítsák be magyar kormányt. A kérdés csupán az, hogy a magukat morálisan felsőbbrendűnek beállító bürokraták és politikusok vajon milyen erkölcsi alapra hivatkoznak majd a jövőben, ha bizonyos érdekek mentén egyszer csak újra a magyar kormány besározása lesz a feladatuk?

Fotó: Hadházy Ákos FB