Mi a kulcs? Oroszország egy titok belsejébe rejtett rejtvény

„Az interjúban Orbán miniszterelnök megismétli véleményét, hogy Ukrajna nem nyerheti meg ezt a háborút. Abban az értelemben biztosan nem, hogy a Kreml tornyára kitűzik az ukrán zászlót, de a világ és közte Magyarország számára nagyon nem kívánatos, hogy a jelenlegi frontvonalak alapján olyan béke jöjjön, amiben Oroszország megtartja hódításait. Ez nemcsak erkölcsi, de politikai és jogi szempontból is tragédia lenne, újabb agresszióra bíztatná a magukat erősnek érző államokat, és persze ellentmondana az önrendelkezés elvének.

A magyar miniszterelnök szerint »Ukrajna már nem szuverén ország. Nincs pénzük. Nincs fegyverük. Csak azért tudnak harcolni, mert a Nyugat támogatja őket.«

Afrika számos országától csendes-óceáni sziget-államokon át egészen Koszovóig és Boszniáig – természeti, politikai és gazdasági okokból – számos ország nemzetközi támogatásból, segélyekből tartja fönn magát. Ukrajna nem ilyen ország. Van vasa, szene, fejlett ipara. Valaha »Európa éléskamrája« volt és újra az lehet. Elsősorban békére van szüksége, utána jelentős nemzetközi segítséggel újjáépítésére, és jó, korrupciótól megtisztított kormányzásra.

A II. világháború végén – Hitler »jóvoltából« – romhalmazzá vált Németország húsz év alatt virágzó jóléti állammá vált. A demokratikus világ, élén saját szövetségeseinkkel, a nyugati demokráciákkal, köztük a három másik visegrádi országgal, egy békés, európai Ukrajnát akar, nem egy másik Belaruszt, és nem háborút. Háborút Oroszország akar. Annak az országnak az egy negyedét akarja bekebelezni, amelynek a függetlenségét és területi épségét 1994-ben – éppen Budapesten – külön is elismerte.

Az Európai Unióba törekvő balkáni államokkal együtt Magyarországnak is az az érdeke, hogy ne egy diktatórikus Oroszország rontsa a levegőt Európa keleti felében. Az elmaradt puccs után nyitott kérdés, mi lesz ennek az atomhatalomnak a jövője. Noha kétségtelenül presztízsveszteség Putyin számára, hogy az általa hazaárulásnak nevezett lázadással kiegyezett, és talán föláldozza Sojgu hadügyminisztert, attól tartok, hogy mind a háborúban, mind a belső elnyomásban még keményebb lépések következnek, hogy az elnök ezzel is kifogja a szelet Prigozsin és a vele rokonszenvezők vitorlájából.”

***

***

Nyitókép: MTI Fotó, Koszticsák Szilárd