Az ukrán nacionalizmus hagyományai I.

„Putyin az ukrajnai különleges hadművelet célját a demilitarizálásban és náciatlanításban jelölte meg, viszont ezen kifejezések kifejtésével és megmagyarázásával adós maradt, akár csak az orosz média és állami tájékoztatási szervek. Az ukránok és Nyugat szerint a náciatlanítás orosz propaganda – hiszen szélsőjobbos pártok már nincsenek a parlamentben, maga az ukrán elnök pedig zsidó. Ha voltak is esetleg nácik, ma már nyomuk sincs. A másik oldalon, az oroszoknál a náci és fasiszta szavak a legveszélyesebb ellenség beazonosítására szolgálnak, és a Nagy Honvédő Háború eszméjének részeként ma is erőteljes nemzetegyesítő szereppel bírnak.

A Különleges Hadművelet másik céljával, a demilitarizálással szemben a náciatlanítás fogalma kevésbé egyértelmű. Érdemes a kérdést egyfelől kiemelten az ukránok ultranacionalista vezetője Sztyepan Andrejovics Bandera és a Szláva Ukrajini ultranacionalista köszöntés, a világháborús szimbólumok mai megjelenései, másfelől a 2013–14-es puccs során és a donbasszi háborúban kulcsszerepet játszó, gyakran ultranacionalista politikai mozgalmak és a félkatonai csoportok működésén keresztül bemutatni.

Az oroszok szempontjából rendkívül fontos azt is kiemelni, hogy Oroszország számára a második világháborús Nagy Honvédő Háború szimbolikus, nagyon fontos nemzetegyesítő jelentőséggel bír ma is, amelyhez kapcsolódóan egyértelmű, az ősellenséggel egyenértékű náci és fasiszta leegyszerűsítő, stigmatizáló hívószavak ma is erős érzelmi üzenetet hordoznak, ezekkel, valamint a náciatlanítás kifejezéssel az oroszok széles rétegei ma is mobilizálhatók.

Ukrajna nemzeti ébredése és önállósodása nem túl régi és gazdag múltra tekint vissza. Ez alapján sejthető, hogy a dicső ukrán történelmi múlt megalkotása meghatározó és kulcsfontosságú a mai Ukrajna és az ukrán identitás megerősítésére.

Az ukrán történelmiségben nagyon fontos kiemelni a Dnyepert, mint választóvonalat – ettől keletre jellemzően orosz, nyugatra lengyel befolyás érvényesült a múltban.

A 17-ik században a lengyel uralom ellen lázadó, az ukránok által kiemelkedő nemzeti hősnek tekintett, ugyanakkor erősen vitatható megítélésű, következetlen és összeférhetetlen személyiségű – így Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez hasonló – kozák Bogdan Hmelnyickij rövid ideig független kozák állam megteremtésével kacérkodott. Ez volt 1649–1664 között a Kozák Hetmanátus, a későbbi Proto-Ukrajna, vagy elterjedtebb nevén Kis-Oroszország. A hetman Európa egyes keleti területein az ország második legfontosabb emberét, a katonai vezetőt jelentette. Ez alatt az időszak alatt sorozatos pogromok során hozzávetőleg 100 ezer zsidó vesztette életét. 1652-ben két nap alatt 8000 lengyel hadifoglyot végeztek ki leírhatatlan brutalitással.  Az eredetileg zaporozsjei (ma Dél-Kelet-Ukrajna) kozák származású Hmelnyickij a saját államát, a hetmanátust Kis-Oroszországnak nevezte – ez a 2014-es Ukrajna területének mintegy felét tette ki. A kis jelző itt nem feltétlenül a méretre utal.”

Nyitókép: EPA/NTV)