„»Íme az Ember«, vagy helyesebben fogalmazva, »Íme a Történelem«? Lehet-e, vagy, még inkább szabad-e összefüggést keresni Jézus keresztre feszítése és hazánk, Magyarország sorsa között? Lehet vagy sem, de ezer évünk történelmében folyamatosan jelen van a kereszthalál szellemképe. Időnként olyan érzésünk van, hogy a kereszt elkészült, amit nekünk szánnak, és már csak a rögzítőszögeket öntik a kovácsműhelyekben, miközben a »Barabást« kiáltani kész tömeg manipulálása is folyik.
(...) Ha majd a bitófába való összes szög elkészül, és a kiáltani kész tömeg is összegyűlt a piactéren, hogyan kerülhetnénk el mi, magyarok a kereszthalált? Ez ma, nagypénteken a kérdés. Törvényszerű, hogy újra megtörténjen az igazságtalanság, melyre kétezer év óta nincs bűnbocsánat? Valóban mártírországra ítéltettünk itt Európa közepén?
Nem! Mert Jézus példája a feltámadásról szól, ahogy szelleme és az emberi értékrend megkérdőjelezhetetlen víziója is. Így hát, a képzeletbeli, nekünk szánt kereszt üres marad, hiszen nincs közöttünk senki, aki »Barabást« kiáltana. Ugye?”
Nyitókép: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP