„A jól ismert összefüggésen túl, miszerint minél több sávra bővítenek egy ilyen utat, annál nagyobb lesz az autóforgalom (lásd a jól ismert rajzocskát mellékelve ;)), két fontos megjegyzés:
1. A magyar közlekedéspolitikában súlyos aszimmetria állt be azáltal, hogy miután az EU már nem finanszíroz közúti fejlesztéseket, a következő 20 év összes felmerült autópálya-fejlesztéseit egy hosszú távú koncessziós szerződésbe szervezte az állam, ezáltal garantált finanszírozás mellett ezek ütemezetten megvalósulnak. Eközben azonban, mivel a vasútfejlesztésben Magyarország az elmúlt évtizedekben kizárólag az európai uniós forrásokra támaszkodott, most ezek késedelmével és felfüggesztésével lassan minden vasútfejlesztés leáll itthon (az egyetlen kivételt jelentő Budapest-Belgrádon túl, amelyet kínai hitel finanszíroz).
Pedig egyre nő az igény a vonatozásra, mind az áru-, mind a személyforgalomban kritikus kapacitáshiány látszik a fővonalakon és Budapest térségében, és minden létező közlekedéspolitikai, környezetvédelmi, klímavédelmi, tájvédelmi racionalitás is a vasút fejlesztése mellett szól.
2. Székesfehérvár felé a vasút fejlesztésére a fővonal, az állomások és a járműpark fejlesztésével 200 milliárd forint felett költött az állam az elmúlt évtizedben. A vonal kapacitása nincs teljesen kihasználva, mivel egyrészt a biztosítóberendezés teljes elkészülte évek óta csúszik, másrészt pedig a budapesti hálózat kapacitása nem tud annyi vonatot fogadni, mint amennyi a fejlesztett fővonalról érkezhetne (ezért is kell megépíteni a Déli Körvasutat, hogy sűrűbb lehessen az elővárosi közlekedés).
Az M7-es, ahogy a legtöbb esetben minden autópálya, akkor torlódik szisztematikusan (azaz nem baleset vagy felújítás miatt), ha egy fontos csomópont kapacitása kicsi (lásd Fehérvárnál a 8-ast) vagy ha a fogadó nagyváros (Budapest) egyszerűen nem tud több autót fogadni és a városi utak visszatorlasztanak. Ezekre a főpályán történő sávbővítés nem ad megoldást.”
Nyitókép: MTVA/Bizományosi: Róka László