A kínai hitel az EU és a NATO szemében is hadüzenet értékű lenne

„A szövetséges keresést sürgősen folytatni kellene.

Elérkezett az idő, hogy a magyar kabinet vezetője leüljön egy találkozóra Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével is.

Brüsszel és Budapest között már elmérgesedett annyira a viszony, hogy – a kármentés érdekében – minél hamarabb tisztázzák a vitás kérdéseket. A végsőkig lehet ugyanis valós és mondvacsinált problémákat találni a magyar jogállamisággal kapcsolatban, ha nincs politikai döntés, amely gátat vetne ennek a folyamatnak. A magyar miniszterelnök szeretné folyamatosan bővíteni a mozgásterét, hogy ne kiszolgáltatott pozícióban tárgyaljon az erősebb és befolyásosabb országok és szervezetek vezetőivel. Érthető ez a szándék, de itt most más technikát kellene alkalmazni.

Kívánatos lenne, ha Orbán Viktor mihamarabb Kijevbe látogatna, és a vizitet felhasználva újra életet lehelne a visegrádi együttműködésbe. Épp a kormányfő világított arra rá, hogy a jövő fontos európai gazdasági és katonai együttműködése formálódik Lengyelország, a balti államok és Ukrajna között. Kézenfekvő tehát, hogy ebbe az irányba is normalizáljuk a kapcsolatainkat.

Végül pedig Jens Stoltenberg döntése újra ráirányította a figyelmet arra, hogy már jó ideje el kellett volna fogadnunk Finnország és Svédország NATO tagságra irányuló kérelmét.  Ahogy legutóbbi írásomban utaltam rá, nincs okunk keresztbe feküdni e két nép akaratának. Nem látom indokát és hasznát annak, hogy ne támogassuk a két északi országot, ahogy az is nehezen magyarázható, hogy miért elfogadhatóak számunkra inkább a finnek, mint a svédek. Remélem hétfőn a parlamentben megtörténik mindkét ország kérésének a megszavazása. 

 A kormány következetesen kiáll a békéért az orosz- ukrán háború kapcsán. Egyelőre erre kevés az esély, viszont köthetnénk békét néhány olyan fronton, ahol rajtunk is múlik a »fegyverszünet«. Kezdjük el az Európai Unióval és a NATO-val, azt javaslom.”

Fotó: MTI/Illyés Tibor