Álviták és rémmesék szlávokról, genderről, tankokról

„Ukrajnában nem szlávok küzdenek szlávok ellen, hanem olyanok, akik számára jelent valamit a törvény szava, a legalitás és transzparencia, és olyanok, akiknek mindez nem jelent semmit. Ezt Orbán Viktor nem fogja kimondani, mert akkor hipp-hopp az önbeismerés és önfeljelentés kínos helyzetébe kerülne. Mindeközben elszámolásra és elszámoltatásra képes nemzetközi közösség a fasorban sincs. 

»Két szláv nép háborúja« – delirálta Orbán Viktor a több mint egy éve zajló háború kapcsán. Üzente ezt a friss vármegyésítés vidékéről, ahol

ahol a »magyar érdekre« való hivatkozás nem fogy ki a folyton habzó politikusszájból. Rengeteg minden volt ebben a mondatban: nemzetközi felelősséghárítás, a háború okainak meghamisítása, az évtizedek óta fűtött nacionalizmus új, militáns szintre emelése. Alig rejtett történelmi allúziók is voltak. Voltak még korszakok, amikor az volt a kérdés: mit tesznek, mit nem tesznek az árja népek a nem árjákkal, mennyire árják, és mire képesek a »szláv népek«. (Kevésbé árják és sok mindenre képesek – volt a történelmi válasz.)

Nagyjából ide kanyarodtunk vissza, amikor ez a származási hivatkozás érv lehet egy ország diplomáciájának, kül- és belpolitikájának alakításában.

Sok más hagymázas dolgot is mondott az utóbbi napokban a magyar miniszterelnök. Például nem átallotta azt nyilatkozni, hogy »Európa legszigorúbb gyerekvédelmi törvénye« készül Magyarországon. Az országban, ahol kormányzati döntéssel és utasítással bontják le az oktatási rendszert, alázzák meg a pedagógustársadalmat, támogatják a családon belüli erőszakot, intézményes szinten legitimizálják és ösztönzik a gyermekszegénységet, a szegregációt, az iskolaelhagyást, a funkcionális analfabetizmust – abban az országban ígérnek szigorú gyermekvédelmet.”

Nyitókép: Facebook