Robotoknak, beszélő szerszámoknak tekintik a pedagógusokat

„A kormányzati kommunikáció egy időben arra helyezte a hangsúlyt, hogy a tanárok a béremelésért lobbiznak, miközben a tanárok számtalan fórumon elmondták, hogy a bérek kérdése mellett a közoktatási rendszer számtalan sebből vérzik. Ön szerint mik a köznevelési rendszer alapvető problémái?

Jóval több sebből vérzik a közoktatás, mint amennyit beírtunk a sztrájkövetelésbe, mert ugye a sztrájkövetelésben olyasmiket írunk, ami egyébként a sztrájktörvény alapján a munkavállalók megélhetéséről, gazdasági érdekeiről szól. A közoktatás problémái ennél sokkal nagyobbak. Ha a Maslow-piramis alapján nézzük, akkor nyilván alapvető az, hogy megfelelő bérek legyenek, hiszen ha a pedagógusok tömegével hagyják el a pályát, akkor már nincs miről beszélni, mert a pedagógus alapvető szereplője az oktatásnak még akkor is, hogyha digitális oktatásban gondolkodunk. De ennél sokkal nagyobb a baj, és a problémákat már minden formában jeleztük az oktatásirányítás számára.

 Leírtuk azt, hogy mit kéne csinálni. Vannak feladatok, amelyeket azonnal meg kellene csinálni, de nem igényelnek forrásokat, és vannak azok, amelyek azonnaliak, de igényelnének anyagi forrásokat is. Rámutattunk arra is, melyek azok, amelyek sürgősek ugyan, de nem igényelnek azonnali beavatkozást, hanem társadalmi, szakmai egyeztetést, és azután kellene lépni, illetve melyek azok, amelyeket kifejezetten jogszabály-módosításokkal meg kellene valósítani. Ha ezeket röviden össze akarjuk foglalni, akkor az első lépés az lenne, hogy az oktatásügy szakmai értelemben is meg kellene, hogy jelenjen a kormányban, ám nem azon a módon, ahogyan ma. Ne az elégedetlenségek letörésével, mindenféle rendőrállami megoldásokkal foglalkozó ember legyen az, aki a kormányban ezt az ügyet viszi, aki egyáltalán nem ért egyébként tartalmi kérdésekhez saját bevallása szerint sem. Ez így nincs rendben.

Pintér Sándorról beszélünk?

Pintérről beszélünk, igen, de beszélhetünk előtte Káslerről is, vagy egyáltalán arról, hogy nincs önálló oktatási minisztérium. Nagyon fontos az is, hogy le kellene építeni azt a központosított rendszert, ami pillanatnyilag a tankerületi központok képviselnek. Az egész felülről irányított szisztémát kéne leépíteni, mert ugyan a tankerületi központok létrehozásakor arról beszéltek, hogy decentralizáció megy végbe, de voltaképpen megmaradt ugyanúgy az a centralizált rendszer. Hajnal Gabriellán, a Klebelsberg Központ elnökén keresztül, illetve a tankerületi központok igazgatóin keresztül irányítják az iskolaigazgatókat, akiknek papíron lennének mindenféle munkáltatói jogkörei, de voltaképpen nincsenek.

A Nemzeti alaptantervvel, az egész tantervi szabályozással, a pedagógusi óraszámokkal, tanulói óraszámokkal, illetve a beláthatatlan mennyiségű tananyaggal és az óriási szakemberhiánnyal együtt gyakorlatilag megszűntek az intézményeknek azok az arculati elemei, amelyekért korábban egy szakmai közösség, egy tantestület tudott egyáltalán lelkesedni és saját pedagógiai műhelyének tekinteni az iskolát. Ma végrehajtók az igazgatók, és robotoknak, beszélő szerszámoknak tekintik a pedagógusokat, meg a többi szakembert, aki az iskolában dolgozik, és ez nyilvánvalóan nem hat jól az ő motivációjukra. 

Ebben a rendszerben a helyi problémákat sem lehet rugalmasan kezelni, mert állandóan egy távollévő, a problémát nem ismerő és a problémával alapvetően nem is törődő főnöktől függnek az intézkedések. Ezek szerintem alapvető problémák, az önálló minisztérium hiánya, a centralizáció, a teljesen alkalmatlan szabályozók, úgy mint a Nemzeti alaptanterv, és egyébként annak az átideologizáltsága, egyáltalán az, ahogyan a kormány az iskolára, az oktatásra néz, szerintem óriási probléma. Az, hogy Magyarország már nem szekuláris állam, az államot az egyháztól el kellene választani, és ez az iskolák életére is kihat. Munkajogilag nagyon nagy probléma a közalkalmazotti törvény alóli kivezetés is. Ma már csak a közoktatás tartozik a közalkalmazotti törvény hatálya alá. A szakképzést elválasztották, és egy másik, egyébként teljesen alkalmatlan miniszter hatáskörébe került. Tapasztaljuk azt, hogy a Munka Törvénykönyve alá kiszervezett dolgozók milyen mértékben lettek még inkább kiszolgáltatottak a közalkalmazottakhoz képest. Összességében a pedagógusok 9 pontja foglalja össze azt, mire lenne szükség.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd