„Az Erasmus-ügy egyáltalán nem csak a kormánynak üzen, hanem a valóságot látó, de a hatalommal szembeszállni nem merő, esetleg megalkudni hajlandó értelmiségnek is. A külföldi ösztöndíjak befagyasztását okozó folyamatot, az egyetemek nyílt einstandolását ugyanis értelmezhető ellenállás nélkül nyelték/nyeltük le. Leginkább az »úgysem tehetünk semmit« című önbecsapás lehetett az ok, rosszabb esetben pedig a »de legalább jön EU-s pénz a kutatásba« jellegű magyarázat.
Az Erasmus-ügy kíméletlenül megmutatja, hogy milyen nagyot tévedünk, ha nem vagyunk hajlandóak mindent megtenni a szabadságunkért (például mert »csak szimbolikus ügyeknek« tartjuk ezeket), vagy ha azt hisszük, a hatalommal kötött kompromisszumoknak nem lesz már rövid távon is komoly, negatív következménye (hosszabb távon pedig eljutunk az ország végleges lecsúszásáig és izolációjáig).
Az Erasmus-ügy megmutatja az értelmiség felelősségét.”
Nyitókép: Kisbenedek Attila / AFP