„Szándékosan nem a »baloldali« szót használtam. Mert a valódi, tisztességes baloldaliságot jellemző szociálisi érzékenység, a nehezebb helyzetben lévőkkel való őszinte szolidaritás nemhogy nincs ellentétben a keresztény szellemiséggel, hanem az EGYIK fontos tégla a krisztusi tanok falában. Az azonban nagy tévedés, hogy a kereszténységnek AZ alapja volna a szegények segítése, a szolidaritás és az egyéb »napi jócselekedetek«, stb. A keresztény hit alapja egészen más. De haladjunk sorban…
A baloldaliság alapvetően azt jelenti, hogy valaki a társadalmi egyenlőtlenségeket nem fogadja el megváltoztathatatlan adottságként. És erre – baloldaliságának jellegétől függően – különböző típusú válaszokat ad.
Mi a baloldaliság?
A radikális, a kommunista, a harcos baloldali egyszerűen el akar venni azoktól, akiknek van, és odaadni azoknak, akiknek nincs.
És még ezen belül is van különbség radikális is »mérsékelten radikális« között; az egyik fel is akarja akasztani a »burzsujt«, a másik »csak« annyival büntetni, hogy megfosztja vagyonától.
Leginkább persze magának akar pénzt és hatalmat. Ez a bolsevik mentalitás lényege. És van köztük bőven, akit csak ez érdekel. De sokukban valóban nem csak puszta birtoklási-öldöklési vágy, hanem lángoló küldetéstudat is dolgozik. Tényleg elhiszik, hogy ők hősök, akik megszabadítják nyomorúságaiktól a szegényeket (azzal, hogy erőszakkal újraosztják a társadalomban felhalmozott javakat.). Úgy vélik, ez morálisan is helyes. Mert a kommunista, a szélsőbalos szerint akinek van valamije, az csakis mások kizsákmányolásával, lopással, érdemtelenül szerezhette azt.
Jobboldaliság, kapitalizmus
Szemben a tradicionális jobboldalival, aki azt vallja, hogy akinek van valamije, az munkával, tehetséggel, szorgalommal szerezte, és megérdemli. Vagy ha a szerencse is szerepet játszott, akkor ez is egy olyan adottság, ami része Isten teremtett világának, amit elfogadunk, amin változtatni nem tudunk. Mint ahogy azon sem, hogy kinek mennyi tehetség adatott meg. Ettől még persze egy jobboldali is lehet szolidáris a nehezebb helyzetűekkel, a szegényekkel. Sőt, ha keresztény, akkor különösen. Akár magától, akár parancs(olat)oknak engedelmeskedve. De a szolidaritást önkéntes alapon, jótékonyság keretében kívánja megvalósítani. És leginkább úgy, hogy minél több lehetőséget teremt mások számára is a boldoguláshoz. Horgászbotot ad, nem halat. Gondoskodik róla, hogy az ő prosperitásából mások is részesülhessenek. Munkát ad, munkahelyet teremt. Ebből persze ő tovább prosperál, amiből megint csak befektet. És így erősödik a spirál. Ez a kapitalizmus lényege.”
Nyitókép: Guy Christian / hemis.fr / AFP